Kálmán András: Pedagógus arcképcsarnok 2. - Iskola és Levéltár 24. (Kaposvár, 1986)

Együd Árpád, a pedagógus (1921-1983)

- 78 egyházmegye 1946. októberében ismerte el, a VKM 130.617/1946. számú rendeletével 1946» november 1-től ideiglenes rendes tanárnak nevezte ki,7^ 1946 nyarán Együd Árpád Budapesten lélektani tanfolyamon vesz részt tanártársaival egyetemben /dr. Bánhidi Zoltán, dr. Haluszka Margit stb./. A tanév folyamán a szokásos értekezleteken kívül három alkalommal tartottak a gimnáziumban "nevelésügyi, módszeres és háromszor szülői értekezletet". A budapesti lélektani tanfolyamon részt vett több tanár, köztük Együd Árpád is.^'7

Együd Árpád a tanórákon testnevelést tanít a III. osztálytól a VIII. osztályig, heti 14 órában. Egyben ő lesz a sportkör vezetője, majd később a tornaszertár őre is. Az ekkor már működő általános iskolában /melynek. Bodi Ferenc az igazgatója/ ugyancsak testnevelést tanít» Később magyart, történelmet, rajzot is oktat. Szamosújváron a gyorsírást és a filozófiát is tanítót- ta.7 A sportkör működését a tanulók bevonásával ketten biztosították az időközben hazatért Sipos Zoltánnal.

A sportkörben három szakosztály kezdte meg működését; a labdarugó, a kosárlabda, valamint a szertorna. A júniusi tornaünnepélyen szép eredményt értek el a tornászok. Gyakorlataikkal kivívták a közönség elismerését, különösen a korláton és szekrényen. Ebben a sikerben Együd Árpád tevékenysége a döntő. Sipos Zoltán 1948-ban Tokajba távozott, szülőföldjére. A testnevelés irányítása így teljesen Együd Árpádra maradt. A tárgyi feltételekben javulás következett be, mivel a tornatermet állami segítséggel sikerült rendbe hozni. A szertár eszközeinek pótlása azonban csak fokozatosan történt meg.

A testnevelésórák módszereiben sok újat alkalmazott. Bemelegítést végeztetett a különböző gyakorlatok helyett, amely az állóképességet, a gyorsaságot és az egyéb képességek fejlesztését volt hivatva fejleszteni; a tanórákon a népi játékok elemeit alkalmazta. Szemléletében a testnevelés tanítása és a népi hagyományok ápolása szoros egységet alkotott. A népi sportjátékok bevezetésével a tantervi feladatok teljesítését éppúgy megvalósította, mint az előírt gyakorlatokkal. Ezzel a sport iránti szeretettel együtt a nép művészetének sz,eretetére nevelte tanítványait és környezetét egyaránt. így vall erről egy későbbi interjúban: "E két látszatra élesen elkülönülő világot megpróbáltam