Kálmán András: Pedagógus arcképcsarnok 2. - Iskola és Levéltár 24. (Kaposvár, 1986)
Együd Árpád, a pedagógus (1921-1983)
- 79 közelíteni egymáshoz a tanári munkámban, s remélem, nem is sikertelenül. Óráimon rugalmasan kezeltem a kötelező tanterveket, népi sportjátékokat is tanítottam a gyerekeknek. Métázást, nyu- lazást, paprikázást s egy, a középkori várostromok emlékét idéző játékot, amelynek neve: Likra pógár, kapura hajdú! Ha kell, megesküszöm, hogy nincs eszményibb módszer az állóképesség, a gyorsaság, a reflexek, illetve a szépérzék fejlesztésére, a testnevelés élményszerű oktatására, mint a népi játékok. Az eredmények őt igazolták. A gimnáziumban kibontakozó sportmozgalom, a tömegsport fellendülése, a fiatalok akarata és szorgalma figyelemreméltó eredményeket hozott. Mint írja "az elmúlt évben a fejlődést éppen abban jelölhetjük meg, hogy az ifjúság kollektive részt vett azokban a tömegmozgalmakban, amelyeket a népi demokrácia biztosított számára". Ilyen tömegmozgalomként tartja számon a Petőfi Emlékzászló-versenyt, valamint az osztálybajnokságokat. Sajnos, az eredmények országos összehasonlítását akadályozta a pénzügyi fedezet hiánya. Ugyanis a diszkoszvető csapat, amely országos helyezésre esélyes volt, 1947/48-ban nem vehetett részt a bajnokság záró vetélkedőjén, pénz hiányában. A gimnázium labdarúgói a területi csapatokat legyőzték, egyedül a nagykanizsaiakkal játszottak döntetlent, s így a bajnokságot elvesztették. Ebben az évben a fiú kosárlabdázók a kerületi bajnokság megnyerésével az NB II-be jutottak, míg a leányok a bajnokságban másodikak lettek. A röplabdázók a megyei bajnokságban a második és harmadik helyet foglalták el, mivel A és B csapat indult. Az asztaliteniszezők és a sakkcsapatok /Gál Ambrus vezetésével/ a megyei versenyek győztesei, illetve helyezettjei lettek. Együd Árpádnak - a fejlődés ellenére - a szertornászok gyengébb tevékenysége okozott gon. . /10/ dot. A versenysport dicséretes hagyományait a gimnázium tanulói később is eredményesen folytatták. Keze alól később az utánpótlásválogatottba sportolók kerültek. A szertornászok a későbbi bajnokságokon kárpótolták a tornatanárt. A tanórán kívüli tevékenységét a népi hagyományok megismerése, a sporttevékenység eredményeinek fellendítése, a társadalmi és a közéletben az aktív részvétel jellemezte.
