Hajdó Lászlóné - Dr. Takács Éva: A kaposvári járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 21. (Kaposvár, 1984)
Kaposmérő
- 39 A jobbágyfelszabadítás idején 54 jobbágycsaládfő élt a községben, akiknek összesen 28 egész négynyolcad telek, és 2 házat- lan zsellér, akiknek 5 zsellértelek volt a birtokukban. Az úrbéri birtokrendezés már 1845-ben megtörtént, amikor is a 45 jobbágy családfő és a 2 házatlan zsellér földjeinek végleges birtokába jutott. 1925-ben 3597 hold területű határban 2124 hold szántó, 217 hold rét, 412 hold legelő, 111 hold szőlő és 557 hold erdő terült el. Ekkor 255 lovat, 491 szarvasmarhát, 887 sertést és 434 juhot számoltak össze a községben. Két cipész, két asztalos, egy- egy szobafestő, ács, kőműves, szatócs, bognár és kocsmáros, három kovács, 3 borbély dolgozott a községben. Az ekkor kitöltött közigazgatási lap tanúsága szerint szép népkönyvtára is volt. Az 1940-es évek végén kisközség volt, és a batéi körjegyzőséghez tartozott. A szovjet csapatok a megyeszékhellyel egy időben, 1944. december 2-án szabadították fel. KAPOSMÉRÓ Először az 1332-37« évi pápai tizedjegyzékben fordul elő, amely egyházashelyként említi. Egy 1437-ből származó oklevélből Mere alakban ismeretes. A középkorban a legfőbb birtokosai a Perneszi család tagjai voltak, Osztopáni Perneszi Pált Hunyadi János kormányzó adománylevele alapján iktatták be a birtokába. A községhez tartozó Tokaj-puszta a középkorban falu volt, s Szent László tiszteletére emelt templomát 1309-ben említik először az oklevelek. A török kiűzése után a Perneszi család mellett a Tallián, a Gaál és a Mérey családok birtokolták. 1715-ben mindössze 8 háztartását írták össze. E század első évnegyedében a népességének számát 600-700 főre becsülhetjük. A II. József kori népszámlálás idején 640 lakosa volt, a 19« század derekán 917, az 1870-es népszámláláskor 970 fős volt a népessége. A tíz évvel később végrehajtott népszámláláskor 165
