Andrássy Antal - Szili Ferenc: A barcsi és a nagyatádi járás községtörténeti lexikona - Iskola és Levéltár 19. (Kaposvár, 1983)

Nagyatádi járás - Gyékényes

- 53 A községben szeszüzem és malom tevékenykedett. A község rövid harc után 1945. december 6-án szabadult fel.

Pecsétje 1908-ból: pajzsban ekevas.

GYÉKÉNYES

Első okleveles előfordulása 1380-ban Gykynes alakban található. 1446-ban a Marczali család leszármazottai, valamint Zákányi László leányai birtokolták, és ekkor Gekenyes alakban fordult elő. 1450: Gyékényes, 1476: Gykenyes, 1478: Gyékényes, 1476: Gykenyes, 1478: ismét Gyékényes alakban említik. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka, de 1495-ben a Báthoriak is adományt kaptak a falu egy részére. 1506-ban Dombai Dávid is birtokos a faluban. 1550-ben a Báthori családot említik birtokosként. 15981599- ben Nádasdy Ferencnek a birtokában találjuk Gyékényest.

1600- ban, Kanizsa eleste után török kézre került. A törökök rövidesen lebontották a középkori Szent Margit templomát, s a kap- roncai vár építéséhez használták fel. Az 1660-as dézsmaváltság- jegyzék szerint Zichy István jószága volt. 1677-ben I. Lipót Széchenyi György kalocsai érseknek adományozta,

1715-ben Alségyékényesen 16 háztartást írtak össze, Ekkor Felsőgyékényes még nem szerepelt az összeírásban. A község ekkori birtokosa felerészben őrgróf Turinetti Herkules József Lajos, 1726-ban Turinetti és Inkey János a birtokosok.

Az 1720-as évek elején az össznépesség 200-300 között volt. 1733-ban Festetics Kristóf és Inkey János, 1776-ban Festetics Pál és gróf Széchenyi Ferenc a község birtokosa.

Az 1784-85. évi népszámláláskor 147 házat és 1230 lakost számoltak a községben. Az 1828. évi országos összeíráskor Alsógyékényesen az adózók száma 186 fő, ebből jobbágygazda 76 fő volt. Felsőgyékényesen ugyanakkor az adózók száma 133, jobbágygazda ebből 52 fő volt,

1835-ben a Festetics, a Széchenyi és a Zichy családnak volt itt nagyobb birtoka.

Az 1848-as jobbágyfelszabadításkor Alsógyékényesen 72 jobbágy- és 14 zsellérháztartás szabadult fel. Felsőgyékényesen ez 43 jobbágy- és 12 zsellérháztartást érintett.

Az 1850. február 17-i császári közigazgatási beosztás szerint mindkét helység a csurgói járáshoz tartozott, összesen