Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)

A megye középkora

8

Szombathelyre való átszállítását a kapornaki konvent és a zalavári apátság irataival együtt, ahol azok további őrzését a vasvári káptalanra bízta a törvény.

Az 1575. évi XVII. törvénycikk így hangzott: ’’Minthogy pedig a zalavári és kapornaki konventek /amelyeknek bizonyságtevői azelőtt Somogy, Zala és Veszprém vármegyékben, a különböző törvényes végrehajtásokban eljártak/ teljesen romba dőltek; és mivel a perlekedő feleknek oda sem a bemenetele, sem az onnan kijövetele nem bátorságos, sőt ott többé papokat sem lehet tartani: 1. paragrafus. Hogy a perlekedő feleken e részben segítve legyen, megállapították, hogy addig, amíg azt a két konventet újból szervezik, az említett vármegyékben a vasvári káptalan, vagy annak megszűnése esetén /amitől Isten mentsen/ a pozsonyi káptalan a végrehajtásokat végezhesse.”

Zala megye közgyűlésének egyik 1580. évi határozatából tudjuk /amely elrendelte a zalavári és a kapornaki levéltárak Szombathelyre való áthelyezését/, hogy még évek múltán sem történt meg az iratok átköltöztetése, hiszen a megye közgyűlésének 1583» szeptember 11-én ismételten sürgetni kellett a törvény végrehajtását. Sőt az egyik utolsó kiadványként számon tartott 1603. szeptember 27-i oklevél szerint a Szombathelyre történő áthelyezés - minden valószínűség szerint - csak 1603 után, tehát a

XVII. század első évtizedében történt meg.

További sorsáról még kevésbé tudunk, miután semmiféle jelentés nem érkezett róla - a vármegyei levéltárakhoz hasonlóan nem -f& levéltárszervező Batthyány Lajos nádor 1755 áprilisában és májusában szétküldött anyag- és adatgyűjtő körleveleire.

E káptalani és konventi hiteleshelyek levéltárainak kötelességük lett volna az 1500 előtti évekből, nemcsak a saját jószágaikról szóló legrégibb okleveles anyagnak, hanem a másokra vonatkozó iratoknak a megőrzése is - s ennek elmulasztása miatt el is marasztalta őket az 1723. évi 43. te. Irataiknak elpusztulása - még e nagy hiányosságok ellenére is - igen érzékenyen vesztesége az e századok teljes feltárására irányuló történetkutatói törekvéseknek.

Címert és pecsétet is - elsőként a magyar vármegyék közül - 1498. január 6-án, e korszakban adott a vármegyének II. Ulász-