Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
A megye középkora
-Siló. A címerpajzsban ábrázolt felfegyverzett katonakar 3 szőlő- venyigét, zöldellő szőlőlombot tart, amelyről három levél és két szőlőfürt csüng alá. A címer jelképének magyarázata szerint: a szőlővenyigék és a róluk csüngő fürtök a föld termékenységét és a bor bőségét jelképezték. Ebben a vármegyében ugyanis olyan bőségben termett a bor, hogy azt az ország leggazdagabb vármegyéihez lehetett csak hasonlítani. Megyénk említett két XI. századi alapítású monostorának életében fél évezred elteltével, 1508-ban jelentős változások történtek. A zalavári apátok ellenőrző kőrútjuk alkalmából először a zselicszentjakabi apátságot látogatták meg 1508. március 15- én, majd csaknem két hét múltán: március 26-án a somogyvárit. A zselici apátság kivonatos vizitációja - Pataky J. V. fordításában így hangzik: "Az apát elég tiszteletreméltó életet élt rendtársaival együtt. S mindent olyan rendben találtunk, ahogyan azt az előd-apátok ebben a monostorban elrendelték. Hibául csak azt állapítottuk meg, hogy szerfölött magas e Szt. Ja- kab-apátság szolgaszemélyzetének létszáma, akik a monostor javait feleslegesen fogyasztják, mert nem volna rájuk szükség, s akik a saját fejük szerint - minden fegyelem, szigorúság nélkül - jönnek-mennek a monostorban; ezt nyilván kifogásoltuk. Az apát nak öt rendtársa van, " A vizitációból tehát kiderült, hogy a zselici apátság kis lét számú apátság volt, az apáttal együtt csupán hat szerzetesből állott. /A normális létszám 12 lett volna!/ A "szolgák" néven nemcsak majorosok, kanászok, inasok, lovászok, tehenészek, kertészek voltak értendők, hanem a gazdatisztek, a kasznárok, a lovaskatonák, sőt a tisztek is. A somogyvári apátság vizitációjában pedig ez olvasható kivonatosan: "Ebben a monostorban nincs semmiféle szerzetesi fegyelem. A monostor kormányzója /commandator - világi pap vagy világi ember/ még élelmezést sem ad a szerzetes testvéreknek, és semmit sem törődik a monostorral, amelynek az épülete romos, a szerzetesek celláinak tetőzete rossz, becsepereg az eső. E miatt a szerzetesek már aludni sem tudnak nyugodtan. A gerendázat állapota fenyegető, nemcsak a templomban, de az alvóházban is. Öt szerzetes közül kettő már olyan öreg, hogy a templomi közös imádságban már hasznavehetetlenek, az egyiknek elhomályosult a
