Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
Iskola a 18. században
- 22 Az észak-dunántúli népiskolai állapotokkal szemben hátrányosabb helyzetben lévő dél-dunántúli népiskolák alapozásának és gyökérzeteresztésének a XVIII. század volt az időszaka - benne eléggé el nem hanyagolható részesedéssel az I. Ratio előtti kor szak népiskolába is -, míg a régió népiskolai hálózata törzsének és oszlopának építési korszaka /a tanitóképezdék megalapozásával egy időben/ a II. Ratio Educationis utáni reformkor, lombozata kiterebélyesedésének az abszolutizmus volt a korszaka, gyümölcsét pedig az eötvösi népiskolai törvény teremtette meg a XIX. század utolsó évtizedében és a XX, század fordulóján A polgárosodás hatására a reformkori népiskola lassan már kezdi feloldani a feudalizmus XVIII. századi viszonyainak konzerválásában erősen közreműködő falusi oktatási és népművelési intézmények merev viszonyait. Jelentős pedagógiai reformok, a II. Ratio és - különösképp - az 1845-ös elemi iskolai .szabályzatok sürgető változásainak végrehajtásával, a tanügy kérdése iránti kedvezőbb szemlélet erősbödésével, a népiskolázás tártál mi elemeinek a növekedésével, a gyakorlati és hasznos ismeretek egyre táguló és szélesedő tananyagának a korszerűsödésével, az egyre több tanteremmel épülő új iskolák számával s a bennük egy re inkább hivatásként dolgozó tanítók - már-már értelmiségi a- lakjaival - még akkor is jelentős változáson mentek keresztül, ha bennük - elsősorban - az egyházhoz és az államhoz hű alattvalók nevelését tűzték ki célul. Ez az iskola már hatalmas műve lődési örökséget őrizett falai között, és adott át stafétabotként a kulturális élet folyamatát biztosítva. Ebben az iskoláztatási rendszerben a tanulóknak egyre növekvőbb hányadát tanították, észrevéve közülük a legtehetségesebb parasztivadékokat, segítve azok jobbágysorból való kiemelését. Ha ezeknek az iskoláknak a színvonala függött is a falvak, az egyházközségek és a földesurak anyagi teherbírásától, mindazonáltal hatalmasan nagy kulturális örökséget jelentettek művelődésünk széles mezején. Míg a korszak előtti század népiskoláiba csak katekizmusok, énekeskönyvek, imádságos könyvek és ábécék kerültek tankönyvként, a reformkor 30-as éveiből már útjukra indulnak és kézbe kerülnek bennük - az egyre szélesedő ismeretanyag áradása következtében - a természettudományos ismeretek és a gazdasági tudnivalók új tankönyvei is. x x x