Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
Iskola a 18. században
19 kólái terheket még mindig - többségében a falvak lakossága vette a nyakába, s kevésbé a birtokos földesurak. Noha a reformkorban, a kései feudalizmus utolsó évtizedeiben sok-sok figyelemreméltó kulturális esemény zajlott le a megyében, hogy csak a csurgói gimnázium /1797/, a kaposvári gimnázium /1806/, a megyei könyvtár /1816/, az olvasóegylet /1826/ és a megyei kórház /184-6/ alapítását említsük, a földesúri kizsákmányolás azonban tovább erősödött. A századelő inzurgenseinek antifeudális rebelliója, a jobbágyoknak az uradalmi tisztek embertelen bánásmódja és a robotterhek elleni - sűrűsödő panaszai is erre utaltak. Az urasági birtokok szorítása, a kaszálók és a legelők elvétele következtében a paraszti állatállomány tovább pusztult, s a feudalizmus egyre mélyülő válságában a szabad paraszttá tétel célját maga elé tűző s rohamosan szegényedő jobbágyok és zsellérek véres parasztmozgalmakkal válaszoltak - a földesúri árutermelés konjukturája során - a földek, az erdők, a rétek és a legelők jogtalan visszafoglalására. Ez történt Mesz- tegnyőn is, ahol hazánk egyik leghevesebb - robbanásszerű parasztzendülése 184-0. december 7-én 13 halálos és 20 sebesült áldozatot követelt. Mesztegnyő lakosai mindezen felül nem akarták katonának összeiratni magukat, helyette "örököt" akartak csinálni, a nemesekhez hasonlóan adó- és robotmentességet akartak élvezni. A lakosság minden korábbi keserűségét a katonaállítás alkalma robbantotta ki. A zendülés vezetői: Hajdú György, Bognár József, Jáger Ferenc, Boda János, Odor János és Szép József kisbíró voltak, A falu ellenállásának a letörésére gróf Schönborn őrnagy vezetésével 52 főnyi katonát és 65 pandúrt, csaknek 120 fegyverest vezényeltek ki. A véres zendülés hírére a környék falvaiban igen érzékenyen s nagy szimpátiával reagáltak a somogyi parasztok / Felsősegesd, Nikla, Kelevíz, Kisbajom, Marcali/. Iskola a 18. században A másfél évszázados török uralom, mely a déli Dunántúlt alkotó Baranya, Somogy, Tolna és Zala vármegyékben csak a XVII. század végén fejeződött be, hosszá Ideig nem tette lehetővé, hogy nagyobb városok alakuljanak ki, csak a jobbágyfalvak viszonyai közé leszorított mezővárosok. A 150 esztendős hódoltság csaknem teljesen elpusztította e terület középkori virágzó kulturális-oktatási intézményeit is.
