Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)

A megye középkora

18

A szántóföldek aránya, mint láttuk, nőtt a megyében. Csak e számokat véve alapul, arra kell gondolnunk, hogy a használt föld- mennyiség növekedése - a növekedés, a népesség gyarapodásán túl - a jobbágygazdaságok materiális lehetőségeinek lassú szélesedését is jelezte, s a földön élők mindennapjait, életvitelét és főként a munkaformákat is átalakította. Az 1767/70-es adatokat az 1781-es Synopsis megfelelő adataival kiegészítve, Somogy ősz- szes úrbéres gabonatermése /búza, rozs, árpa, zab/ 385 658 pozsonyi mérő, a szénatermése pedig 582 690 bécsi mázsa volt. A háromnyomásos rendszert véve általánosnak, az osztályozott hol™

dankénti megyei termésátlag kereken 4 pozsonyi mérő volt, az 1

15

kaszás rétre eső szénatermés pedig 9,4 bécsi mázsát tett ki,

A számokból azonnal következtethetünk a termelés színvonalára.

A szántók átlagtermése az általános felfogásnak megfelelőnek látszik, hiszen holdanként 4 pozsonyi mérőt mutat. Ha számításba vesszük azonban, hogy Somogybán ez idő tájt is a holdankénti 2 pozsonyi mérős vetőmagfelhasználás volt az átlagos, a kétszeres maghozam már csökkenti a művelt területek kiterjedésének pozitív hatását, hiszen e ponton - úgy látszik - az eltelt évszázad alatt változás alig-alig történt. A rétek kimutatott átlagtermése valamivel előnyösebb képet mutatott, bár ha hozzávesz- szük az 1781-es zab- és árpatermést - a gabonatermés 20 százalékát -, az is kiderül, hogy az állattartásról alkotott század eleji kép alapvetően nem változhatott meg.

Nem kétséges, hogy a termés alá vont területek kiterjesztése az emberi munkaerő számának növekedésével függött össze. Nem célunk a megye XVIII. századi népesedésével részletezően foglalkozni - Kováts Zoltán ezt megtette"' - de azért rögzíthetjük, hogy 1781-ben a népességnövekedés rátája 13 százalék volt. Ez a növekedés csak a XIX. század első harmadára lassúbbodik;

1830-35 között, a kolera - bár néni túl nagy - pusztításait számítva, 10 százalék körülire mérséklődik.

Az urbárium után a "kulturális urbáriumra" került a sor, az

I. Ratio Educationisra /1777/, amely révén a Dunántúl legzártabb és legnagyobb kiterjedésű megyéjében is lassan megindult a népoktatás, ha a tanítói ellátottság tekintetében a dunántúli megyék sorrendjében csak a 9. helyet foglalta is el a megye.'1'1 A II. Ratio Educationis /180ó/ után ugyan nagyobb lendületet vett a népiskolázás ügye a megyében, mindazonáltal az is-