Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
A megye középkora
ban 1767-ben 10 428 telkes jobbágy, 751 zsellér és 2365 olyan kereskedő és iparos háztartásfő élt, akik a mezőgazdasági termelésben már csak másodlagosan vettek részt. Két pozsonyi mérős holddal és napi munkateljesítménnyel számolva, az úrbéres illetőség a következő volt: Megnevezés Belsőség Szántó /'hold/' Rét .kaszás/ n " -y " bzolo , kapás/’ Úrbéres Irtás Úrbéres Irtás Összesen 9031 hold 126 476 17 706 56 324 5222 25 133 144 182 hold 61 546 A számok igazolják a fentebb mondottakat. A szántónak több mint 10 százaléka, a rétnek pedig több mint 8 százaléka irtás, jóllehet ekkor még az irtások pontos elkülönítésének a földesurak szempontjából inkább csak jogbiztosító, mint gazdasági szerepe volt. Mármost, eltekintve a zömében házatlan zsellér állapotú mesteremberektől, csak a telkeseket és zselléreket véve ala pul, hozzávetőlegesen meghatározhatjuk az egy családfőre eső átlagos földmennyiséget. Ez az átlag a szántót tekintve 12,8 k. hold, a rétre nézve pedig 5,8 kaszás körül mozgott. Az értékek hozzávetőlegességét a használatban lévő remanenciák mennyiségének, illetőleg - kiterjedtebb allodiális gazdálkodás nem lévén - az irtásokon felüli egyéb cenzuális földhasználat mértékének meg határozhatatlansága okozza. A kapott átlagok tehát feltétlenül minimális értékek, a gazdálkodási lehetőségek minimumának meghatározását segítik elő. Láttuk előbb, hogy a század elején a vetésterület háztartáson kénti átlaga 5,33 köblös föld volt. Számításba véve a kor somogyi határhasználatát - a három calcatura ritka, több a két nyomás, de a települések zömében, irtásjellegüknél fogva, a vad talajváltó rendszer dívott - ezt az értéket 10-15 százalékkal emel ve, az átlagos szántóföldhasználat 6-7 köböl körül alakulhatott. A rétfoglalásnak ez időben - összefüggésben az állattartás érintett jellegével - általános és alapvető jelentősége aligha lehetett. Összevetve most már ezt az 1767-re kialakult 18,6 k. holdas háztartásonként! átlaggal - és itt a belsőségek és a szőlők megoszlását szándékosan figyelmen kívül hagytuk kirajzolódik előttünk az a viszonylagos gyors ütemű fejlődés, amely a XVIII. század első felében Somogyot is jellemezhette.
