Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
A megye középkora
- 16 1767~re alakult ki a falvak végső szervezete, s így objektíve is megteremtődtek a feltételek a lezártnak mondható fejlődés urbáriális rögzítéséhez.'1"^ A megye sajátos etnikai arculatának így vázolt alakulása mellett a termelőerők helyzete is megváltozott. Az adómentes elemekre ki nem terjedő 1715-ös összeírás 240 településről, 3277 jobbágyháztartásról és 1058 igaerővel nem rendelkező zsellérről tud. Ez az arány 1781-re jelentősen megváltozott. Ekkorra már 317 helységet ismerünk a megyében, 12 731 jobbágycsaládfővel, 2838 zsellérrel, illetve 2348 házatlan zsellérrel. Ezek a számok a népesség növekedésén kívül az úrbéres népesség differenciálódására is utalnak, hiszen a házatlan zsellérek aránya már majdnem elérte a házas zsellérekét. A munkaerő-növekedést pedig az a körülmény tanúsította a legpregnánsabban, hogy az összesen 17 917 úrbéres családra már átlagosan 15,1 osztályozott hold vetésterület jutott, az országos 11,1 osztályozott hold ellenében. Mindezek a körülmények tulajdonképpen a szántóföldek feltörésének nagy somogyi ütemét megcáfolhatatlanul bizonyítják. Bár Somogy a közlekedési viszonyok mostohasága következtében - Kanizsát kivéve - távol esett a mezőgazdasági termékeket felvevő piacoktól, ezért a XVIII. század első felében a majorsági gazdálkodás kialakulására nagyon kevés jel mutatott, a fejlődés azonban a század második felében mégis megindult. Példa erre, hogy míg a hódoltságot közvetlenül követően a megyében összesen 13 225 települést írtak össze, az 1781-es conscriptio animarum addig 10 oppidumot és 307 pagust ismert. Az 1787-es impopuláci- ós felvétel - ez adataiban biztosabb a fentieknél - már 18 oppidumot és 295 pagust - falut - említ /jóllehet nem mindegyik "oppidum" - mezőváros - volt ténylegesen oppidum. Lényegesebb azonban, hogy ugyanebben az összeírásban 148 praediumról is szó esik., E szám mögött látnunk kell egy sor "már nem falu" szinten álló települést, de nem kétséges, hogy a fejlődő allodiális gazdálkodás központjainak is számító puszták megjelenése is tükröződik ebben a számban. Közismert, hogy az úrbérrendezés eredményeként készült tabellák nem tükrözték a tényleges jobbágybirtoklást, az összesített eredmények alapján mégis megkísérelhetjük az adott viszonyok felvázolását.'^ Egy későbbi összesítés szerint Somogy-
