Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
A megye középkora
13 gésben a megye XVI-XVII. századi politikai, katonai helyzetével - zömmel irtást elépülésként jöttek létre a falvak. Erről meggyőznek bennünket az 1728-as összeírás szöveges megjegyzései, de a belsőségek és a hozzá tartozó külsőségek közti aránytalanságok is.'"’ Az elmondottakból következett, hogy a népesség számára a XVIII. század első időszakában, ha fontos is volt, de nem volt elsődleges a növénytermesztés, A legfontosabb helyet a no- madizáló, ritkább esetben a félistáliózó állattartás foglalta el. Ugyanakkor az erdős, a mocsaras környezettel összefüggésben nagy szerepe volt a primitív létfenntartási viszonyokra utaló erdei gyűjtögetésnek, illetőleg az előremutató jelentőségű, szintén az erdővel összefüggő foglalkozási formák /bamúzsírkészítés, szénégetés, téglakészítés/ elterjedésének. Mindez még világosabbá válik a számunkra, ha arra is gondolunk, hogy a felszabadító hadicselekmények és a Rákóczi-szabad- ságharc után a lakosság sorsa valójában nehezebbre fordult, mint annak előtte volt. A spanyol örökösödési háború költségeiig szükséges tömérdek pénzt a német zsoldosok s a nyomukban járó adószedők kipréselték a "kenyér-, zsír- és hásbányának" tekintett ország lakosságából. Az adószedők, a zsoldosok és a dézsmát behajtó egyháziak elől menekülve, a falvak sokszor elnéptelenedtek, a lakosság sok helyütt nyomorba jutott, amelynek az emlékei még 40 esztendő múltán is élénken éltek emlékezetükben. A szólá- diak egyik 1745-ös iustanciájukban így emlékeztek vissza ezekre a nehéz esztendőkre: "Atyáink a változó háborús időben nyilván 7 a faluban nem lakhatván, pincékben, földi lukakban laktak." A pusztulás következtében több falu lakossága is az erdőbe húzódott, hasonlóan a kaposvári várhoz tartozó csokonyaiákhoz, 8 zselickisfaludiakhoz és sántosiakhoz.'J A termést, különösképp a szemet azonnal zsákokba gyömöszölték, hogy elrejtsék azokat az executorok elől, valamennyi termést azonban mégsem tudták megmenteni tőlük, "Spanes kapitány uram. in specie más parajtianus regimentbeli tisztekkel g3?ekor- ta ment Somogy megyébe executiora - olvashatjuk a korabeli jegyzőkönyvekből - nagy hálásokkal hajtott száz, olykor másfélszáz és néha kétszáz szekeret is, melyeken mindenféle élést, búzát, zabot, szénát hozatott fel Keszthelyre, hol Sümegre, a szegény- ségnek nagy romlására". Egyszóval az "élésre", az "életre": a búzára, a zabra, amelyet idejében nem sikerült zsákokba és
