Kanyar József: Fejezetek Somogy megye történetéből - Iskola és Levéltár 16. (Kaposvár, 1983)
A megye középkora
12 rác lakosság csak állattartó állattenyésztéssel és - minden valószínűség szerint - a "nomadizáiással" együtt járó járulékos jövedelmi forrásokból /vadászat, halászat stb./ tudta magát eltartani. A XVIII. század történetét - hasonlóan az ország nagy részéhez - az úrbérrendezés és a vele kapcsolatos eljárások választják ketté. A XVIII. században mind a földesurak, mind az állam egyre nagyobb adóterheket rakott a jobbágy-paraszti társadalom, vállaira. Az állam az adózás érdekében igyekezett a földesúri terhek növekedésének gátat vetni. A parasztok pedig az 1765-66- os heves úrbéri mozgalmakkal juttatták kifejezésre elégedetlen- ségüket,^ s ez a mozgalom Vas és Zala megyékből kiindulva Somogyba is átcsapott, sőt az év közepén már Baranya és Tolna or gyékbe is. 1766. december 29-én a királynő egységes urbárium bevezetését rendelte el a Dunántúl 6 - közte régiónk - négy megyéje számára is. Az úrbérrendezés telki állományában régiónkban az egésztelek nagysága azokban a dunántúli megyékben volt a legkisebb vagy aránylag kicsi, amelyekben az úrbérrendezést megelőzően fellángoltak a parasztmozgalmak. A Zala megyei 18-20-22 holdas, majd Somogy-Baranya-Tolna megyék 22-24-26 holdas szántói messze elmaradtak az alföldi megyék 32-38 holdas szántóinak nagyságától. Az egésztelekhez tartozó rétnagyságokban már kevésbé találunk effajta szélsőségeket, jóllehet a zalai 6-6-8 és a somogyi, a baranyai és a tolnai 8-10-12 kaszás rétnagyságokat itt is felülmúlta Bács, Békés, Csanád és Csongrád megyék 20-22 kaszás rétnagysága. A népesség regenerációja a XVIII. század elejére a régióban is - két forrásból táplálkozhatott csak: 1. a természetes szaporodásból és 2. a céltudatos betelepítésből, illetőleg a belső migrációból. így a XVTII. századi benépesülés sajátos törvényszex-űsé- geként - kezdetben a megye peremterületein nőtt a népesség, majd hullámszerűen terjedt tovább a centrális részek felé, meghatározva a táj településtörténeti arculatát, amely szerint a megye területének középső részén kis lélekszámú, viszonylag kis határú, a táj felszínében rejlő védelmi adottságokhoz jól igazodó településhálózat alakult ki, a peremkerületeknél azonban ugyanez ritkább volt. Az így benépesült centrális részen - összefüg-
