Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)
Babits Mihály dr.
- 23 orvost, Babitsot foglalkoztatták a főorvosi teendőkben. A novemberi megyegyűlésre új jelölést készítettek, s ebben az első helyen Babitsot javasolták, s még 3 jelölt nevét sorolták fel: Varga Istvánt, Gzirer Antalt és Stumpfel Jakabot. Mosetig dr. nevét nem is említették a jelöltek között. A vérig sértett főispán 1804. január 31-én levélben szólította fel a vármegye közgyűlését a korábbi rendelkezésének a végrehajtására és Mosetig Andrásnak a főorvosi állásba való beiktatására. A vármegyei vezetők nem hajtották végre ezt az utasítást sem, hanem úgy határoztak, hogy sérelmeiket döntésre az uralkodó elé terjesztik. A memorandumot előterjesztő küldöttség meg is jelent a király előtt, és átnyújtotta a vármegye feliratát. Ferenc császár és király május 25-én kelt leiratát azonban csak a szeptember 10-én tartott nagygyűlésen olvasták fel. Az uralkodó a leiratában súlyosan megrótta az időközben meghalt alispánt, a főis- páni határozatot érvényesnek jelentette ki, s a rendeket engedelmességre szólította fel. A vármegye kénytelen volt tudomásul venni a királyi leiratot, így Mosetig dr. elfoglalhatta hivatalát. A feszültség a megyei vezetők és a főorvos között azért változatlan maradt, míg 1817-ben Mosetig céltalannak látva a küzdel mét, lemondott. Ezután közmegelégedésre Babitsot választották fő orvosnak, aki e tisztségében az 1830-ban bekövetkezett váratlan haláláig lelkesen és eredményesen dolgozott. Tolna vármegye egészségügyének korszerűsítése és fejlesztése nagymértékben Babits tevékenységéhez kapcsolódik. Még tiszteletbeli főorvosként bejárta a megyét, amely később nagy hasznára volt, mert alaposan megismerte a megye minden részét, és jó kapcsolatokat teremtett kollégáival és a hatóságokkal is. Amikor hi vatalosan is átvette az ügyek intézését, már mindenütt segítőkés emberekkel, régi barátokkal találkozott. Mindennel törődött, ami vei javítani lehetett az elmaradott nép egészségügyén, de az ispotályok sorsát, s ezek között is a szekszárdiét, mindig figyelemmel kísérte, és segítette a működésüket. Azt szerette volna elérni, hogy ezek valóban kórházakká váljanak, és ne a menedékhelyek szerepét töltsék csak be. Lelkes híve volt a himlőoltásoknak, igyekezett maga is részt venni a megszervezésében, és a pontos végrehajtásában segítette a hatóságokat; okos meggyőzéssel csökkentette a lakosság indoko-
