Bodosi Mihály - Frankl József: Somogy jeles orvosai 18-19. század - Iskola és Levéltár 15. (Kaposvár, 1982)
Babits Mihály dr.
- 24 latlan ellenállását. Pontosnak tartotta a falu egészségügyi nevelését, ezért a kulcshelyzetben lévő bábák műveltségének és sokoldalú képzésüknek fontosságát nemcsak hangoztatta, hanem minden eszközzel segítette is. A községeket igyekezett rávenni, hogy szakképzett bábákat alkalmazzanak, és azokat tisztességesen meg is fizessék. Nagy erőfeszítést tett a trachoma terjedésének megfékezésére. Szekszárdon trachomakórház szervezését javasolta, de az a- nyagi okok és a meg nem értés miatt az nem valósulhatott meg. Ezen a téren csak átmeneti javulást tudott elérni. 1825-ben néhány hónapra állami szemorvos működését tudta biztosítani a Duna menti gócok felkutatására és az iskolás korú gyermekek átvizsgálására. Szívós harcot folytatott a javasasszonyok, kuruzslók kártevése, a tanulatlan borbélyok egészségrontó tevékenysége ellen. A kontárkodás minden formáját szívósan üldözte, határozott szigorral lépett fel a gyógyszerészek ilyen tevékenysége és pontatlan dozírozása és minőségrontása ellen. A gyógyszertárak rendjét szigorúan ellenőrizte, a hivatalos árak betartását megkövetelte. Az ispotályokat gyógyító intézményekké szerette volna fejleszteni. Az orvosokat arra biztatta, hogy küldjék oda súlyosabb betegeiket, és maguk is vegyenek részt a gyógykezelésükben. A szekszárdi ispotályt fokozatosan kórházzá szervezte, s nemcsak a gyógyító munkában vett részt, hanem a gazdálkodást is hozzáértéssel ellenőrizte. A járási orvosokat arra kötelezte, hogy kerületükben lakjanak, és a hivatalos bejárási napokat tartsák be. Megkívánta, hogy jelentéseiket az általánosításoktól mentesen,a tények és tevékenységek pontos felsorolásával készítsék el. Maga is pontosságra és megbízhatóságra törekvő ember volt, s ezt követelte munkatársaitól is. Haláláig fáradhatatlanul szolgálta megyéjét, semmi sem volt számára terhes, amivel javítani tudott a nép egészségén. Törekvései nem mindig értek célhoz, olykor az egyet nem értés, gyakrabban a pénztelenség miatt, mely különösen a falvakban volt nyomasztó. Amit azonban elért, az az akkori magyar viszonyok között jelentős volt, és az egyszerű emberek különösen nagyra értékelték szeretetteljes buzgólkodását és barátságos közvetlenségét, ami a korábbi két idegen ajkú vezetőhöz viszonyítva, külön is igen értékes volt számukra. Még tele volt tervekkel, amikor a halál váratlanul elragadta. 1830-ban nagy részvét mellett temették el Szekszárdon.
