Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)

Szemelvények

- 67 KÉRŐ. Ha úgy van, magam is helyén hagyom, mert valóban nagyon illik neki és nagyon ékesiti pofáját. Azért, ha elviszem, még a homlokára is szegeznék néki. Tehát én bizon elviszem a kendtek leányát.

APA. Bátran.

KÉRŐ. /kezével hátára emeli/. No gyere tehát, édes feleségem, hadd vegyelek a hátómra!

LEÁNY, /függ a hátán/ Jaj, part üsse meg kendet, édes uram! Hát nincs kendnek más alkalmatossága?

KÉRŐ; Szivem, hol kivánsz ennél jobb alkalmatosságot? No, édes apókám, én gondot viselek a kend leányára, hanem rövid nap alatt elvárom kendteket szegény szállásomra /el/.

Csokonai Vitéz Mihály: C II L T U R A

1799.- Részlet TISZTES. No no, csak többet lássam meg én az ollyan dolgot, megrakatom a bőrötöket, dolog idején, fényes nappal heverni, alunni, éppen bizon; bezzeg nem alusztok, ördög szánkázzon meg benneteket, mikor vasárnap a korcsmára kell menni; jók vagytok felvenni a fizetést, de a dolog úgyse kell egyiteknek is, mint a cigánnak s szántás. Te kocsis! meregess vizet a leánynak a kertben, a Jancsi szolga itasson, a Eerkó pedig és az Istók igazitsák meg a félszer alját, már az illye ne kéne éntőlem várni. Pofóknak, a gazdának mondjátok meg, hogy mérés sen őrleni való tiszta búzát, kik munka után lásson. Pirkász! hát maga mit csinál?

PIRKÁSZ. Asservitio Domine Spectabilis, semmit sem.

TISZTES. Hát le vannak pecsételve azok a levelek?

PIRKÁSZ. Le, Domine Spectabilis, és jó, hogy le vágynak, mert pro 1° már expediáltam is, pro 2° megmutattam, hogy én a hivatalomban nem éppen incultus vagyok, pro 3° külömben is itten van Lehelii úr és mos precise a kisassonnál van.

./.