Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)
Szemelvények
66 APA. Attúl éppen nem kell félni, mert akármelly nehéz dologhoz hozzá kap. Moat ia anyjával együtt déltül fogva a fejemben kaparászott. KÉRŐ. /vakargatva magát/. Kékem éppen Hlyen gazdasszony szükséges, aki nem utáll eféle apró baromfiakkal is bánni. APA. De azonkívül is - nem azért dicsérem, hogy gyermekem - olly szakácsnő, valamint annak rende. Csak nem régen lévén grácián, hogy megalázta magát K. uram hozzám ebédre, olly derék galuskákat főzött , mint az öklöm. /Megjelenik az any,ja és leány; a leány nagyon szégyenlős, fekete kendőt hord a bal szemén, mint abban az időben szokták. Gyakran mély pukk-ot csinál./ KÉRŐ. /mélyen meghajolva./ Szivem-fickándozva örvendek kincsem leánasszonykám, hogy vagyon szerencsém drága személyiének tisztelésére s udvarlására./KB. A kérőnek szablyásan kell lennie s az csupán a régi, rongyos ingen lóg./ LEÁNY, /pukklit csinálva/. Magam is hasonlóképpen. APA. Ko édes leányom! Mindkét szemeddel jól megtekénted ezt a becsületes úri személyt, aki teéretted messze földrül nagy költséggel idefáradott. Ke sirasd már a sok elmúlt farsangokat, - nem héjában várakoztatott a szerencse. íme, Kotsonya Mihály uram őke- gyelme feleségül akar venni. Olly birtokos és jóságos embernek tudjam pedig őtet lenni, aki tebelőled maholnap valóságos asszont tehet. Azért, ha tetszik személye, minden tétovázás nélkül mondd ki rövideden. LEÁNY. Kékem bizony tetszik. APA. Ko fiam-uram! Hallotta kegyelmed? Hát kegyelmednek mint tetszik? KÉRŐ. Kékem valóban felettébb tetszik. Kagyon sajnállom, hogy a szemében hályog vagyon. FELESÉG. Jaj, édes uram, Isten ne adja! Kéki biz olly tiszta a szeme, mint a kristály, hanem csak miuta németesen viseli magát, azuta viseli azt a fekete fótocskát a bal szemén, - azért úgy lát vele, mint én akárki szemével. KÉRŐ. Lehetetlen! FELESÉG. Wines különben. ./.
