Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)
Szemelvények
- 65 APA. Hol ismerkedett meg Kotsonya uram az én leánkámmal? KÉRŐ. Megvallom, személlyét sohasem láttam, hanem még ifjú legény koromban hallottam, hogy jól megért leánya volna Berbence Petinek Zemplén vármegyében. De még akkori időben nagy szükség lévén a leányok állapotjábúl, hallottam, hogy igen reátartotta magát Berbence uram; azért én nem is mertem magamat jelenteni. Hanem mast, midőn az Ur Isten azoknak nagyobb bővséget adott, úgy gondolám, hogy hamarabb megalkudhatnánk. APA. Volna okom ugyan, hogy most még jobban reátarthatnám magam leányommal, mert nem tudja-é kend, hogy mennél tovább neveljük ama jó csikót, annál jobb árán szoktuk eladni. KÉRŐ. Annál már igazabb sincs, hogyha úgy neveljük, hogy meg ne vén^ hedjék. Biz a leánasszony pedig már vénecske. APA. De az éppen meg nem engedem, hogy az én leányom vén kecske légyen. Egy kevéssé ugyan koros, de ugyancsak mindenestül mast sincs 38 esztendőnél üdössebb. KÉRŐ. Az ugyan valóban nem nagy üdő. Hiszen annál a mentém is -miót csak én hordozom - régibb. Hogyha annyi gráciám volna, hogy tekén - tetre vehetném. APA. Meglehet. - Mindjárt. - Hallod-e anyjuk? KÉRŐ. Tehát vannak magzati a kisasszonynak, hogyha anyjoknak nevezi őtet Berbence uram! APA. Guta lelkét van! - Hol vette volna? Az anyját kiáltottam. - Te asszony, gyöszte be! FELESÉG. No, mi ördögöt lármáz kend megént? APA. Aha, egyenek meg a kutyák, - nem tudjátok az órotokat beütni, mikor böcsületes ember van a háznál? FELESÉG. Isten bocsá’! Mit kujtorgat kend? Látja kend, annyi a dolgom, hogy lábamon is alig állok /megjelenik/. Nos mi kell Kendnek? APA. Ez a becsületes nemes ifjú legény a leányodat akarja látni. FELESÉG, /a kérőhöz/ Jaj csillagom! bizony vélem együtt sutykos az mast. Hanem kérem, csak egy kevés várakozással tessék lenni, még jobban felöltözik. Mindjárt lészen szolgálatjára /el/. KÉRŐ. Ebben is nagyon megnyugtattatom,hogy mátkámat munkában találtam. Tudom, nem lészen utolsó gazdaasszony. ./.
