Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)

Szemelvények

- 64 Ha nem hiszi kend, akár olvassa, akár nézze a királi pecsétet. /Tart.ja a ráakasztott pecsétet. / Kend azonkivül is talán deáko- sabb ember magamnál.

KÉRŐ. Édes Berbence uram, evvel teremtuccse bégyughatja kend a vicispánnak a száját és akárki mit széli a kend nemessége ellen. Hiszen tüzes bezonyság ez!

APA. Ugy-é fiam! Hám mondám!

KÉRŐ. Hanem a pecsét ellen lészen mindazonáltal valamelly kifogás, mert csak kétágú akasztófát látok rajta.

APA. Ó fiam! azt gondoltam, hogy többet tud kend a törvényi dolgokhoz, de - amint láttam - nem igen érti kend a porous iurist; még a pecsétet sem ismeri kend. Hiszen, guta üsse meg, nem akasztófa az, hanem Székesfejérvárnak egyik kapuja, amellyen Berbence Pista nagyatyámnak nagyatyja, Vak,Béla király szamara, böjtben számtalan tojásokat hordott bé. Több eféle érdemi édes hazánk előmozdittásában és koronás királhoz való hűségének, comprehen- dáltatnak a diploma ténorában.

KÉRŐ. Ugyan úgy-é? Jaj, nagyon kedven van a kend leányához, mivel magam is nemes fámiliábúl lévén, látom, hogy illy régi, nevezetes vérbe házasodhatom.

APA. Hát ugyancsak kend is nemes ember?

KÉRŐ. Igenis, édes apókám, az vagyok és voltam is mindenkor, tagadhatatlan. Ugyanezért el is hoztam magammal az diplomát, /Mindenfelé vakarja magát./Ha nem hiszi kend, olvassa./ Kiveszi csizmaszárából. /

APA. Elhiszem, édes fiamuram. De hogy hijják kendet?

KÉRŐ. Az én becsületes nevem Kocsonya Mihály,

APA. Korcsoma Mihál? Patvar vigye el, be furcsa neve van kennek, KÉRŐ. Nem,nem! nem Korcsoma, hanem Kotsonya Mihály.

APA. Aha, értem már, értem. S hát valamely jószágocskája vagyon-e kendnek?

KÉRŐ. /vakarja magát./ Hát kételkedik kend felőlem? De van, úgy segéljen; máskép hogy is merném a kend leányát kérni?

/