Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)

Szemelvények

BALASSA M. Soha ez bestéét az nagy jámborságból és szentségből ki nem vehetem, most is immár prédikál. Nem prédikátornak tart- lak, lassan szólj én nekem effelől: elegem még nincsen, mert ha az Szamos mind arannyal folna is, még sem volna elég énnekem. SZENÁSSI. Akinek az nem elég, az Isten sem elégítheti ki.

OMNIA VINCIT AMOR, vagyis

KOCSONYA MIHÁLY HÁZASSÁGA 1765.- Részlet KÉRŐ. Isten minden jókkal áldja meg kegyelmedet, édes apókám!

APA. Hozta Isten kendet, édes fiam. Hát mi jót hajhász kend az én házamnál?

KÉRŐ. Nem sokat biz én, édes apókám. Nagyon megkövetem kendet, ez-é Berbency Péter háza?

APA. Éppen belé botlott kend. Miért?

KERO. Édes apam uram, mit van himeznem-hamoznom? Azt hallottam, hogy eladó leánya volna kegyelmednek./Ezt hallván a leány felugrik és elfut./

APA. 0 édes fiam, régen volt biz az - van biz annak már talán 15 esztendeje is. Dehogy eladó, mikor ajándékba sem kéri senki is.

KÉRŐ. Hogy-hogy édes apókám? - hiszen talán még nem olly vénecske?

APA. Hogy olly vénecske volna, nem mondhatom; mert jól emlékszem reá, hogy amikor a francia és bavarus ellen adtunk volna insurgen- seket, több gyermekem nem lévén, ezen leánkámrál azt mondottam,hogy bárcsak férfi volna, nem kellene magam helyett mást fogadnom.

KERO. Ho,ho Berbence uram! Kend, amint latom, neme ember.

APA. Annak tartom mindenkor magamat: nézze kegy elmed,fiam-uram, őseimnek édes hazánkért tett nagy érdemit, még Vak Béla királ üdéjében , ki éles tekintetre vévén és világossan látván bajnok vitéz cse lekedetit Berbence Pistának, csakhamar nyakába rázta a nemességet.