Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)
Az iskolai színjátszás hagyományairól
8 A jezsuiták nagyon gondosan ügyeltek arra, hogy a színpad megkapó legyen, a díszletek csillogóak. E téren az európai színvonalat képviselték, amihez anyagi fedezetet a nemesi adományok teremtettek. A katolikus kollégiumokban előadott müvek többsége nemzetközi repertoárból került elő /minthogy latin nyelven játszottak,/ de voltak magyar szerzők is, mint Bellenczi Péter, Csákányi Péter, Ber- zeviczy Henrik. Munkáik leginkább a katolikus egyház és a Habsburg- dinasztia érdekében szóltak, a trón és oltár szövetségét hirdették, idealizált hősök, mitológiai alakok a heroikus önfeláldozást és a rajongó hűséget jelenítették meg. Előfordult az is, hogy a magyar nemzeti múlt kiemelkedő személyeiről is szóltak /nagyszombatban 1642-ben Mátyás királyról mutattak be drámát/. Az előadások többségének a szövege nem maradt fenn,de a szinlapok- ból megállapítható volt, hogy az epilógus és prológus mellett leggyakrabban három és öt felvonásos müvek voltak,sokszor zenés-táncos közjátékkal. A cselekmény inkább epikus jellegű, gyors dialógusok helyett hosszadalmas szónoklatokat adtak elő. A jezsuitáknál, női szereplők felléptetése szigorúan tilos volt. Latin nyelven beszéltek, s ezzel,valamint a korabeli valóságtól való elfordulással mindenképpen hátráltatták a magyar nyelvű dráma kifejlődését. Érdemei voltak viszont a katolikus kollégiumoknak a színházi kultúra elterjesztésében /t.i. bizonyos alkalmakkor kiléptek az iskola falai közül és a hallgatóság nyelvén adtak elő/. A jezsuita iskoladrámákat illető változás akkor következett be, amikor a főrangúak helyett a müveit nemesi közönség vallásos-ideológiai nevelésére és szórakoztatására került a hangsúly. A közönség nyilván hatott a témaválasztásra. Ezután szívesebben dolgoztak fel magyar históriai eseményeket; Kassán például 1708-ban a jezsuiták Mátyás-drámát játszottak, hogy Rákóczi fejedelem ellenszenvét csökkenteni próbálják. A magyar jezsuita szerzők eredeti darabjainak típusaként a Nagyszombatban 1727-ben előadott és megjelentetett Hűség a királyhoz és a hazához, vagyis Eszterházy György Ni- kápolynál történt dicső halála című, Jób Gábor által irt mü érdekes. ./.
