Laczkó András: Diákszínjátszás Somogyban - Iskola és Levéltár 13. (Kaposvár, 1981)
Az iskolai színjátszás hagyományairól
- 9 Eszterházy a királyi sereg vezére, kinek ellenfele a szultánhoz pártolt, de árulása csaknem közömbös a cselekmény szempontjából, viszont jó alkalom látványos jelenetekre. Az utóbbiak harc, csapatok vonulása, török mágus hókusz-pókusza, pompázatos temetés formájában jelentek meg a szinpadon. A másik oktató rend, a piaristák iskoladrámái sem Ízlésükben , sem szerkezetükben nem önállóak, a jezsuiták nyomdokain halad - tak. Moesch Lukács, Szlakovszky Benedek müvei még az allegorikus játékok beiktatásával is követték a jezsuitákat / Szlakovszky ráadásul a szám-kaballisztika hive, minden sora betűinek összege a bemutatás évét, 1714-et adta/. Az eredetileg pedagógiai és vallásos célzatú iskolai színjátszás a 18. század közepén változáson ment keresztül: ezután szinte kizárólagosan a müveit nemesség szolgálatában állt. A kulturált szórakozás után vágyódó osztály nem nélkülözhette a színházat, s ezt eleinte csak az iskolák elégíthették ki. A tanintézetek vezetői viszont még nem szabadultak meg a korábbi keretektől. Ebből következett az iskoladráma elvilágiasodása és a nyelv magyarrá válása. Persze ez hasznos folyamat, hiszen a szerzők egyházi kötöttségei és a témák vallásos vonatkozásai akadályozták a laicizálást /egyes szerzők, mint Iliéi János, Dugovics András latinul és magyarál egyaránt Írtak/. A vezető szerep az átalakulásban a két szerzetesrendé volt, azzal a különbséggel, hogy a század második felében a piaristák vállaltak jelentősebb szerepet, ők vezették el az iskoladrámát a világi színjátszás kapujáig. Ebben az időszakban a korábbi barokk kompozíciótól gyökeresen eltérő, új szerkesztési szabályok hódítottak tért. A megelőzőekben a színhelyet váltogató, az időrenddel nem törődő müveket "szabályos" drámák szorították ki,amelyekben a cselekmény határozott helyen, és legtöbbször egy nap alatt pergett le. Az új rendszerben tragédiák és vígjátékok egyaránt keletkeztek. Az előbbit inkább jezsuiták írták, ótestamentumi, illetve történelmi témákat feldolgozva - gyakorta politikai célzattal. Sokszor szóltak udvari intrikákról, amelyeknek középpontjában morális tar- tású államférfiak állottak, kik a jó cél elérése érdekében a ravaszság eszközéhez is nyúlhattak. ./.
