Beöthy Ferenc: A Dél-Balaton irodalmi és történelmi emlékhelyei - Iskola és Levéltár 11. (Kaposvár, 1979)

1. A Balaton természetföldrajza és településtörténete

- 4 Emlitéat kell termünk még.a Kis-Balatonról, melynek csak az egyik fele tartozik Somogyhoz, és a Balaton dél- nyugati csücskénél helyezkedik el. A 60 km -nyi mocsár valamikor Egregytől Somogysimonyiig húzódott, melynek déli részét Balaton-folyőnak nevezték. Ma védett terület, nagyságát 1400 ha-ról ma már 8000 ha-ra növelték.

Érdekességként kell megemlítenünk, hogy Bél Mátyás 1730 táján itt még összefüggő vizterületet látott, és a vörs-fenék pusztai kompon közlekedett. A 18. század derekán még Battyán puszta és Fenék puszta között közlekedett a komp. A két kikötő között 2400 lépés széles volt a Balaton. 1823-ban azonban ez a kompjárat is megszűnt.

Ettől kezdődően Balatonszentgyörgy és Fenék puszta lett a két kikötő. 1827-ben felére csökken a Kis-Balaton szélessége. Az 1834-ben kezdődő alacsony vizállás 1839-ben lehetővé tette az állandó hid építését. 1886-ban pedig töltések közé szorították a Zalát, és a század elején csak úgy tudtak a balatoni halászok a Kis-Balaton vizén kisszer- számokkal halászni, ha halászcsónakjaikat " gurgókon " áthúzták a Zala gátján.

A helynevek /Balatonhidvég/, a dűlőnevek / Tón túli- dűlő, Balaton-völgy / bizonyítják, hogy valamikor a Balaton területe legalább l/3-dal volt nagyobb a mainál, és Bala- tonbozsoktól egészen Balatonmagyaródik húzódott.

A halban-vadban, erdőben, növényben, gyümölcsben gazdag vidék szállást adott 4-6 ezer évvel ezelőtt a magas partfalakban, a mocsarakban és a berkek kiemelkedő szigetein lakó embernek. A várak, a veremlakások, valamint a putrikból előkerült eszközök, kőbalták, hálósulyok, edények, később a fémszerszámok, valamint a várban lakó emberek életmódja, temetkezése fejlett kultúrákról tanúskodnak.