Beöthy Ferenc: A Dél-Balaton irodalmi és történelmi emlékhelyei - Iskola és Levéltár 11. (Kaposvár, 1979)
1. A Balaton természetföldrajza és településtörténete
3 A part fölött, a kilátótoronyból pedig festői szépségű panorámában gyönyörködhet az utazó. Balatonlelle és Balatonszentgyörgy között elterülő táj Külső-Somogynál alacsonyabb. A Balatonhoz kapcsolódó dombjai közül a Marcali-hát Balatonberény és Balatonkeresztur között nyúlik le a tóra. A tengerszint feletti magasság itt eléri a 230-240 m-t. E terület anyaga lösszel fedett pannon üledék. A somogyi dombságot észak-déli irányban átszelő árkok a tó vizterületéhez tartoznak , és kisebb-nagyóbb öblöket alkotva kapcsolódnak a Balatonhoz. A viz hullámzása, mozgása által létrehozott kiemelkedést, gátat nevezik Balaton-parti halászaink turzásnak. Az északi vagy "főszél" a déli parton felduzzasztja a vizet. Ez a viz- mozgás főleg a déli parton jelentékeny partmarást okozott, melynek omladékáiból, a növényi törmelékből, a felkavart homokból, a kagylótörmelékből, a kavicsból a hullámzás és az áramlás szabályos gátat épitett. A déli part kisebb-nagyóbb öbleit ez a turzásrendszer szakította el, vágott le a Balatontól tavakat, berkeket. A somogyi Nagyberek, melynek felszíne mélyebb, mint a tó tükre, a legnagyobb öble a Balatonnak évszázadok óta. Területe 134 km . Hosszúsága 24, mélysége, illetve szélessége 12 km. Tervszerűen csak 1908-ban kezdték lecsapolni, csatornarendszerét kialakítani. Eddig mintegy 18 ezer holdat tettek termővé, s ezen a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság 1950 óta gazdálkodik. A leszakított részek árkainál, csatornáinál, patakjainál, "befolyói"-nál a halastavak sora húzódik végig, melyek jelenleg - a Balatoni Halgazdaság kezelésében - a Balaton halasitását, valamint halutánpótlását is biztosítják.
