Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Szemelvények
83 Fehér tudósok kopott remeték a szigeten egyenként válogatják, s nem él!,,, Megfojtva szálankint a tü. Reszket az éhes kecskenyáj s mint okos sziréna, bőg Krisztus lova, a békés és nagyfülü szamár... Dermedten, nem lándzsák nyelére, fényes szerszámaikra dőlnek a tiszta rend aszott szőlőmunkásai. Testvéreik a kikötőben, lent, nagy, szálkás ládáikra állnak. Nézik és egymást is, miként vonul Ephiáltesz nem e / r nyomán a Verhet etlen . mögéjük és ellenük! Nézik, mint húzza Thermopülén át a pikkelyes és véres, zászlós táborát. Állnak s már lassan értik: A talpuk körül bekerített; világ!,.. Állnak s már látják mind: Embert miméi Xerxesz fején az álarc! Állnak és egymásba néznek:- Leom.dász halo?. . . És felel az egyik:- De ott áll a domb. Rajta már király nélkül is győzhetünk! Babay József Asszonyt ne szeress..,,- Részlet ~- Gyertyát kell gyújtani - mondotta csendesen anyám, a két faragó,tt tetejű öreg szekrény közt muzsikáló órára pillantva éjfél van, mindjárt kialszik a villany. A gyertyafény különös árnyékot rajzolt a falra, anyám ülő alakjának árnyékát, Hőfehér hajából font nagy konty úgy ült feje árnyékának tetején, akár egy gubbasztó, kövér, fekete varjú, Egy alvó, de örökkön őrködő madár. Hűvös éjszaka volt. Dólát Mári néni, a vén cseléd be- fütött a cserépkályhába, Bükkfa parazsa küldött illatot az izzó rostély mögül, kéki.tő és mély lélegzetet kináló volt ez az illat, Anyám feje kissé oldalt dőlt, hosszan nézett rám és azt kérdezte •- Osztán, ha most te lennél a férj és el akarnák vinni mellőled őt?- Megölném azt az embert, megölném - hörögtem. Lobbant egyet a gyertyaláng, anyám kontyának árnyéka, e fekete, gubboló madár megmozdult és lobbant anyám fáradt szemefénye is, Felegyenesedett. Sóhajtott, Tudtam, mire gondol, Arra hátha engem öl meg az. én asszonyom ura.
