Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)

Szemelvények

- Osztán - folytatta - kihez pártol a fiú? Az a tizenöt éves fiú? Hozzátok, vagy az édesapjához, aki eddig dolgozott érte és nevelte?- A fiú? A fiú hozzánk pártol, Felénk húz. Derék fiú.- Bizonyára derék fiú - csendesedett az édesanyám hangja s hirtelen azt mondta: - Hozok be lelkem, egy kis birsalmasajtot. igen jó, édeshúsú az idén a b> salmasa j t,- Mama! Manna! - kiáltottam és letérdepeltem elébe. - Mama, hát azt hiszed, hogy szalmaláng az én szerelmem? Megijedsz, hogy asszonyt veszek el? Félsz, hogy megbillen az életem mérlege? Mama, maradj, ne menj ki,- Igen jó az a birsalmasajt, lelkem, a te torkod is száraz lehet ettől a sok pesti cigarettától.

Kisietett, Tudtam, hogy nem akar előttem sirni.

Egyedül maradtam,

Még édesség csurgóit az Ínyemre, ettük a birsalmasajtot,

A gyertya égett, égett, égett,

A konty árnyéka Lit a felon s virrasztóit varjúként.

Hajnal volt már, csonkig égett a gyertya.

Ekkor megszólalt anyám :- Nem a te asszonymátkád miatt múlik el ez a szerelem. Nem is a férj miatt, Az a tizenötéves fiú lesz ennek a temetője, meglásd.

Sipos Gyula

Március 19

Nem azok a gyász napjai, amikor bitófákat emelnek.

Nem azok a gyász napjai, amikor hősöket temetnek,

Nem az október hatodikák : a március tizenkilencek !

Riadókészültségben vártak mozdulatlanul a kaszárnyák.

Oött a német. Nem állta útját se puska, se kézigránát.

Mindenki csak önmagát védte.

Ki védte akkor a hazáját?

Személy szerint felelni kellett. Voltak napok :

a történelem mindegyikünkre rámutatott,

s aki nem tudott hőssé válni, mind gyáva volt,

Ha anyját, gyermekét ölik, ki lapul, hogy bőrét mentse? Lapultunk, Emlékezz negyvennégy március tizenkilencre.

Lapultunk - és megmaradtunk.

Élve - s örökké szégyenkezve.