Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)

A népköltészet

7 ­A somogyi népköltésben évszázadnál alig régebbi termékek a béres- és szolgadalok. Történeti munkák kimutatták már, hogy a megye - még a két világháború közötti időszakban is - meny­nyire megmaradt a hitbizományok földjének. Az uradalmakba százával szerződtették a cselédeket, akiknek életében a meg­alázó helyzet, az állandóan másért végzett munka jelentette a legnagyobb terhet, Érthetően szabadulni vágytak a napi ro­bottól; bárcsak mindig iqy lenne - sóhajtottak az ünnepnapo­kon: Bárcsak mindig igy lenne, Mindig vasárnap lenne, Hogy minden szóIgalegény Kedvére tehetne. Hétfőn mulatni, Kedden táncülni, Hej, szerdán délután Köll ezt kifizetni, Csütörtökön aludni, Pénteken fölkelni, Szombaton megkérdezni, Kedves gazdám, mit fogok dolgozni? A vágy, az évődés szólalt itt meg, mint ahogy az kapott hangot azokban a dalokban, amelyekben a béresgyerek vitatko­zik a kedvesével, hogy behajtsa-e az ökröket a rozmaringos kiskertbe, lehet-e a rózsát rendre vágni - és igy tovább. Pontosan tudta minden énekmondó, hogy amit mond, az csak j á t.ék /hiszen a kérdésekre adandó feleletek magától értető- dőek/, de olyan játék, amelyek által izt, hangulatot kapott a napi munka, Mondja is egy dal, hogy a "béresnek jól megy dolga", Melyiknek és miért? - kérdezhetjük joggal. Azért, mert "semmire sincs gondja?’1 A felsorolás végére helyezett csattanó valami egészen mást mond. A gazda ugyanis igy '’parancsolt": Pista,, te elmégy szántani, Jóska,te meg boronálni, Te meg János itthol maradsz A lányoknak kurizálni. Kevesebb játék, annál több panasz jellemző az ebben az időszakban gyökeredző mun ka da lókra. Azoknak a csapatok­nak, amelyek aratásra vagy más meghatározott munka elvég­zésére szerződtek, sajat érdekükben /egy évre kerestek ke­nyeret néhány hónap alatt/ keményen kellett dolgozni. Ne­hezebb élet- és munkakörülmények tükröződnek a summás-, ke- pés-, aratódalokban, Unják már a babot meg a szalonnát, s persze a cukorrépa-kapalást is. Szivesebben lennének ott­hon, különösen a fiatal lányok, akiket vár édesanyjuk /Jaj, de nehéz cukorrépát kapálni, Intéző úr zárja be a maqtárját, Kepésqazda zsírért vett -egy zsebórát/, A fiúk sem mentek szivesebben hazulról, főként azok nem, akiknek katonaként idegen országba kellett masírozni, Itt tartotta, ide húzta őket a szerelem, Rózsa és madár mo-

Next

/
Thumbnails
Contents