Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Sipos Gyula
69 A messzire néző fiatalembernek természetesen nem kerülte el a figyelmét hogy a távolságok áthidalása, illetve egy adott, kényszerű környezetből való elvágyódás olykor kinai, japán, indiai egzotikus tájakra vitte a költőket a harmincas évek elején Sípos ekként maga is irt kinai verseket, és hallgatta Visnu tanácsait /A három lépés, Kínai vers,, Buddha/, Ezekben az alkotásaiban az irodalmi hatás nyilvánvaló /gondolhatunk Kosztolányi vagy éppen Szabó Lőrinc ilyen eredményeire/, de emellett még figyelemre érdemes, hogy Sipos igyekezett egyénien megközelíteni a témákat; Buddha szerepében például a tagadás az újért, a holnap érdekében kimondott negáció gondolata foglalkoztatta, A céltudatos költőnek a - követelmények és az adott körülményeket negáló álláspontjának egységesítésénél - az volt a legfőbb gondja, milyen alapról történjék? Fiatalon többször kérdezte önmagát: miért kiért dolgozik; és válasza mindig az volt: másokért a tágabb közösségért, a népért, a hazáért, Az egyéni sors a megélt tapasztalatok íratták vele húszévesen ezeket a sorokat: s tudom már: mi maradunk örökvön örökké itt a ligetben, mert a miénk a napsugár és nevetés úgy néha, ha munkaszünet van és a liget, a munka gyerek: a jövő a mienk, testvéreim, munkások s munkanélküliek, /Liget/ Kulcsfogalmak kerülnek elő: nép, nemzet, történelem, forradalom, Néha persze gondolati ellentmondásokkal, Ezek mellett formai monotonság /gyakori, szóismétlés, az alliteráció túlhajtása, elkoptatott szórimek/ is észrevehető. Sipos ugyanakkor tágítani igyekezett eszköztárát, De korai verseitől nyilvánvalóvá vált, hogy a magyaros formákban mozog a legnagyobb biztonsággal, Azokban a lírai darabjaiban is, amelyeknek politikai, napi. tartalma van,, gyakorta alkalmazza ezt a megoldást /Bujdosó dal Illegalitásban, __Március 19/, A többször említett céltudatos cselekvésben benne volt a politikai tett is. A költő hamarosan megismerte az olyan versek következményeit, amilyen a Liget<. A dolgozókkal vállalt sorsközösség, a helyzetük megváltoztatásáért való kiállás megfigyelést,1 majd csendőrnyomozó-telépi fogságot hoztak számára, Megdöbbentő pontosságai irta le az ott töltött órákat, a félelemmel teli időt, amikor már nincs "mértéke a jónak és a rossznak," Az "élményeket" ‘leíró vers nyolcadik részének ezt a sorát idéztem, mert megmutatja, hogy a lírikus önnön és mindenki sorsát a Dó és a Rossz különbözősége alapján ítélte meg. Hozzá kell tenni, nem sokáig, mert a kinagyított és mitizált erkölcsi kategóriák történelmi relikviává váltak a felszabadulás után gyorsan változó életben /ami persze nem azt jelenti, hogy az egyes müvekben ne kaptak volna helyet/,
