Laczkó András: Irodalmi arcképcsarnok Somogyban - Iskola és Levéltár 6. (Kaposvár, 1979)
Sipos Gyula
70 A földosztás, a kollégiumszervezés gondjai, nehézségei hosz- szabb időre akadályozták a versírást, 1953-ig alig néhány darab született, Azután viszont a forradalmi idők, a fényes szellők sokszinü élménysörozata számos napi aktualitásra felelő, azok megoldására törő reflexiót eredményeztek /Forradalmá.- I °k.-, Hadak útja, Törvény nélkül, A nagykanizsai állomé son,,. 194.1 .nyarán',' Szóljatok báFran, Budai úr/, A nép, a nemzet, történelem, haza és forradalom gyakori szavak e korszak költeményeiben. Ennek a pályaszakasznak egyik kiemelkedő verse a Maqya rok : ízlelem újra: magyar, magyarság,.. Egy név, pár emlék, még mi maradt ránk? A múlthoz, a históriához a teljesség igénye, a másokért élő és áldozatokat is hozó emberi élet igazolásának gondolata vitte. Látszólag /az első részben/ az foglalkoztatta, hogy mi a magyar fogalom tartalma, de az egész kompozíció középpontjában az a dilemma áll, hogy érdemes-e az "egyetlen" életet odaadni azért, ami nincs meg, "csak -lehet," Válasza Zrinyi, Bohlen Gábor, Rákóczi, Táncsics, Petőfi iránymutatásával: igen. Továbbá még az /ami vitára ingerlő, hiszen a "jóság" parttalan fogalmára helyezi a hangsúlyt/, hogy a történelemből csak az fogadható el, ami jó a népnek, az országnak, az "élő" forradalomnak, az embereknek, Úgy látja, csak ez adhat hitet a cselekvéshez: Újuló világ, te növeszd hitünket: lehessünk emberek ! /Seo its et ek ! / A költői világ folytonosságát a "hit" biztosítja, ami mérce volt már számára a pályakezdéskor és az maradt haláláig, Ebből következően - mondhatni - szükségszerű volt, hogy amikor olyasmit látott,•észlelt, tapasztalt, ami ez alatt maradt, ami sértette ezt a mércét, akkor újra és újra felszínre került lírájában a szatirikus hang: a Fütyü- részve ciklus bővült kis versekkel, amelyek épigrammasze- rúen dicsérnek vagy gúnyolnak: Soha ennyi partizán nem őrizte még hazám, hősi szivvel, mint amennyi fényes bilgeri-csizmában feszit Szeged piacán,- persze, már a vész után, /Álpa rtizánok/ Sipos kimondottan kevésszer irt Somogyról, szülőföldjéről, de verseinek képi'hátterében állandóan ott volt, a- lakult a somogyi táj, a flóra,és a fauna. Egyik vallomásában igy irt erről a hatásról: "Amikor if/jú házas kroromban feleségemmel a francia Riviérán ültem, tavaszi estén, hátam mögött Éze szikláival, előttem a mélyben a keskeny part- szegély, jobbról a Cap-Ferrat pislákoló fényei és a látha-
