Szili Ferenc: Történelmi arcképcsarnok Somogyban 2. - Iskola és Levéltár 4. (Kaposvár, 1977)

Rippl-Rónai József festőművész

- 28 gyógyszerész-szakmából elindult a bizonytalanságba, 1882.-ben Zichy Ödön családjánál házitanitói állást vállalt. Akkor még nem tudta, hogy merre és hová tart, de ösztönösen menekült a kisváros nyomasztó légköréből, ahogy később irta, "...túl akartam menni, Toponáron is," A nyugtalan lelkű fiatalember előtt kitárult a világ horizontja, a Zichy családdal megjárva a külföldet, felismerte élete célját: a festészetet, 1883- ban az ausztriai Kalksburgból szüleinek az alábbiakat irta:

"Ha festés nem lenne, talán már meg is szöktem volna." Másféléves kínlódás után, tanítói állásának végképp búcsút mondva, a fiatalok tiszta hitével és bizakodásával ismét elindult a bizonytalan jövő felé, ekkor azonban már nemcsak azt tudta, hogy mi elől menekül, hanem azt is, hogy hová, München, ez az idillikusán szépséges bajor város, a festészet egyik központja vonzotta, ahol 1884-ben a Képzőművészeti Akadémián pénz és mecénás nélkül kezdte meg tanulmányait. A felkészülés és a próbatétel évei következtek, elégedetlen volt önmagával, belső nyugtalansága pedig nem egy esetben szorongást váltott ki az egyébként vigkedélyü fiatalemberből. Bár rajzolási technikája sokat fejlődött, a kirobbanó tehetség jeleit még ekkor sem lehetett felfedezni nála. Szűkös anyagi helyzetén képei, eladoga- tásával próbált enyhíteni, de az akkor még ismeretlen festőtől csak ritkán vásároltak. A szülői házból érkező csomagokból és a levelekben irt biztató sorokból erőt meritve haladt célja felé. 1887-ben elhagyta Münchent, és Párizsba költözött. Feltehetően elégedetlen volt az akadémikus irányzattal, és kereste azt az újszerű kifejezési formát, amelyet a Párizsban élő modern festőktől kívánt elsajátítani., A nagy kortársak Cézanne, Van Gogh, Gauguin hatással voltak ugyan látásmódjára, de művészetét sohasem befolyásolták, Az itt élő Munkácsy anyagilag és erkölcsileg is támogatta, de festészete és művészi magatartása Ri.ppl számára nem szabhatott irányt, A j-ó- létben tobzódó, művészileg már erőtlen és megfáradt Munkácsy csak rövid időre jelenthetett vonzóerőt, majd következtek azok a magányos évek, amelyek emberileg ugyan szenvedést, de a művésznek a sikert hozták meg. önéletrajzában erről az időszakról a következőképpen vallott: "Hosszú időn át magamra voltam hagyva, de meg is szenvedtem érte." Az ismeretlenség-