T. Mérey Klára: A gróf Hunyady család Somogy megyei birtokainak leltára 1822 - Fontes Comitatus Simighiensis 3. (Kaposvár, 2012)
Bevezető
A GRÓF HUNYADY CSALÁD SOMOGY MEGYEI BIRTOKAINAK LELTÁRA (1822) 15 A birtok központját hamarosan itt is egy pusztára helyezték át: Simongátra, amely Hosszúfalu és Henész falvak között épült ki. 23 325 magyar hold volt 1814-ben a kerület területe, amely másod-, de többségében (87%) harmadosztályba sorolt földekből állt. Ebben az esztendőben az említett öt falu (Henész, Hosszúfalu, Nagykorpád, Rinya-Szentkirály és Zádor) és 4 puszta helyezkedett el területén. Ágerdő és Kohány puszta Szentkirályhoz tartozott, Szentmihály pusztát pedig Hosszúfalu és Szentkirály között tüntették fel a megye térképén. A már említett Simongát puszta, mint urasági központ nagyon hamar kiépült. Egy 19. század elején erre utazó feljegyzései szerint szépen felépült gazdasági épületeivel szinte falunak tűnt, pedig csak puszta volt.18 A harmadik kerület, amely Külső Somogybán feküdt, a megye keled felén terült el. Központi településén, Ssglmezővárosban a Hunyadyakon kívül két nemes család, a Babicsok és a Vlasicsok, bírtak néhány zsellérportát és nemesi kúriát. A kerülethez három falu tartozott: Bonnya, Döröcske és Csorna. Talaja lösz, helyenként erősen agyagos és csak néhol bukkan elő a pannon homok. Döröcske talaja vörös agyag volt19 1784-ben, a katonai felmérés térképein e kerület fő jellemzője a Koppány folyó- ig elhúzódó szőlőhegyek vonulata volt, a másik pedig a magas törzsű fákból álló sűrű erdők és a mocsaras rétek. A Szil melletti dombok legmagasabb pontját is erdő borította, két oldalát pedig patakok zárták le s alkottak ott mocsarat. Bonnyán azonban az erdő már a dombtetőre szorult, s helyét szőlő foglalta el. E falutól keletre, attól 3/t órányira a Koppány folyón „Hunjádi MühT megnevezéssel egy működő malmot jeleznek a térképen. Csornánál a Leírás külön jelzi, hogy a „malom patakok” mocsarat alkottak, és ez a terület csak a felállított hidakon járható. A környék patakjait a Kapos folyó vette fel. Döröcske falu viszonylag későbbi német település volt, (a betelepülési szerződése 1758-ban kelt), s lakói elsősorban dohánytermesztéssel foglalkoztak. Az 1814 évi lajstrom szerint akkor négy puszta alkotta e districtus területét: Kis-és Nagy Gadács, Szanács és Marosd. Szanácsot első-, a többi pusztát másodosztályba sorolt termő területtel írták össze. Ezt az egy mezővárost, három falut és négy pusztát magába foglaló kerületet 14 462 magyar hold terjedelműnek jegyezték fel, melyben — a természeti képnek kissé ellentmondóan — negyedosztályba sorolt terület nem is volt. Ekkor már, 1814-ben hasznosítani tudták az azelőtt mocsaras részeket is. A már említett utazó kiemelte, hogy 1804-ben tett útja során Szil mezővárosban a grófi család kastéllyal és számos gazdasági épülettel rendelkezett. A földeket lucernával vetették be. Ilyet somogyi útjain sehol sem látott. (Ez már az istállozó állattartásnak volt nyoma!) Feltűnt neki az is, hogy Döröcskén dohány-, kender- és lucernaföldek váltogatták egymást, s helyenként még repcét is termeltek!20 18 Streifzűge. 1-32. p. Itt emlitem meg, hogy az utazó kiemelte, a Rinya folyóban kevés volt a hal, de nagyon sok jóízű rákot nyertek belőle. 19 Kogutovicz Károly: Dunántúl ésKisalföld írásban és képben. Szeged, 1930. 245-246. p. 20 Strefzüge. 25. p. et passim.
