Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
72 — Nagyon szomorú ország az, fiam — mondta. — Képzeld el, még a futballt sem ismerték! Ma sem értem, hogy mit tudtam csináli vasárnap délutánonként... Egyszer, a háború után, alkalma nyílt arra, hogy bebizonyítsa a Ferencváros iránti szerelmét. Takács I., a Mari néni elhagyta a Vasast és az FTC-be lépett. A Vasasok nagyon haragudtak rá és bizony Takács Géza állás nélkül maradt. Ekkor valaki apámat ajánlotta neki, hogy talán ő tud valamit csinálni az érdekében. — Nálunk nem fontos, hogy ki hol futballozik, — mondta apám szigorúan. — A gyárnak szüksége van sofőrre, ennek a Takácsnak jó bizonyítványai vannak, fel kell venni. így aztán Takács Géza nem maradt állás nélkül. Otthon azonban apám bevallotta nekem, hogy egy kicsit a Fra- di-szív is dolgozott benne: — Csak nem hagyhatom állás nélkül azt a Takács Gézát, aki az FTC miatt esett ki a munkahelyéről... Az évek múltak. Új csillagok tűntek fel: Kohut, Furmann, Bu- kovi, Obitz, Táncos, Turay, Szedlacsik, Flungler, Takács II., majd a legújabbak: Fláda, Korányi, Lázár, Gyetvai és a többiek. Apám együtt örült a zöld-fehérekkel és együtt búsult. Es most meghalt. A másvilágon azonban egész biztosan továbbra is figyelemmel kíséri a Ferencvárost, amelyért itt lent a földön teljes szívvel tudott szurkolni. A szíve ölte meg, amely az utolsó években már nagyon beteg volt. De az a szív most már egészséges! És majd ha elindulnak a tavaszi küzdelmek, ismét együtt fog szorongani a fradistákéval! És egy-egy nagy siker után biztos, hogy boldog lesz apám fent a mennyországban, ahol oly sok Fradi-szurkolóval együtt fogja a mi fülünk számára nem hallható hangon harsogni, hogy — Hajrá, Fradi! + A Német szövetség kimondta, hogy a háborús helyzetre való tekintettel azok, akik a harctéren kézsérülést szenvedtek, fél kézzel is végezhetik a partdobásokat. A fontos csak az, hogy a dobás a fej felett történjék... ♦ A Zuglói DSE elleni barátságos mérkőzés előtt Dr. Darnay László az öltözőben meleg szavakkal búcsúzott Pósa Bélától. — Te mindig szívvel és lélekkel zöld-fehér játékos voltál és ezért rád mindig szeretettel gondol vissza a Ferencváros vezetősége, szurkolótábora. Pósa könnyek között búcsúzott társaitól — 1 5 év után... — 1927 ben kerültem a zöld fehérekhez és ettől az időtől kezdve megszakítás nélkül 15 éven keresztül szolgáltam a csapatot. A
