Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
71 ben a hús játsza a főszerepet. Ezt a zöldségeknek, főzelékféléknek, gyümölcsöknek, sülttésztáknak, cukornak kell játszania. Természetesen ebben a kényszerű állapotban van hátrány is, de a sportember szempontjából, több az előny. Együnk lassan, rágjuk meg jól az ételt és ne sírjuk vissza azokat az időket, amikor az ennivaló zsírban úszott/' + Lukácsot egy kis villamosszerencsétlenség érte: a zsúfolt kocsi lépcsőjéről lelökték és zúzódásokat, fejsérüléseket szenvedve kórházba került. + A Sporthírlapban ,,Emlékezés egy névtelen szurkolóra” címmel jelent meg Kardos Ede megkapó írása: 2000 néző gyűlt össze a pályán. Ma talán semmi. Akkor: óriási tömeg. Hja, nagy naphoz érkezett el a magyar sport: az első labdarúgó mérkőzést játszották magyar pályán. A régi testedzés hívei magukon kívül voltak. Hogyne, hiszen forradalmi újítást jelentett ez a lépés. Újabb, mégpedig hatalmas csapást a tornára s a szabadtéri sportok döntő térnyerését. A megjelent 2000 nézőt azonban nem izgatta ez a kérdés. Új volt a labdarúgás, de érdekes, változatos és könnyen megérthető. A magyar futball pedig elindult hódító útjára, hogy a legnagyobb és legkedveltebb sportággá váljék. A 2000 néző között egy fiatalember szorongott: e sorok írójának édesapja. Valószínűleg ő is még kevés szakértelemmel nézte ekkor az új sportot, de hogy tetszett neki, az bizonyos, mert azóta minden vasárnap délutánját a futballpályán töltötte... A Ferencvárosban laktunk. Amikor az FTC megalakult, természetesen azonnal híveinek táborába szegődött. Többé nem kellett töprengenie, hogy melyik mérkőzésre menjen ki vasárnap, hiszen az csak nem volt vitás, hogy az FTC-t kell megnéznie. Azóta több, mint 45 év telt el, de az FTC iránti nagy szerelme változatlan maradt. Sokat emlegette a régi nagy időket, amikor az FTC legyőzte a Barnsleyt, amikor a zöld-fehérek Angliában aratták a nagy diadalukat, amikor az FTC egymásután nyerte a bajnokságokat. Kórody, Schlosser, Fritz, Rumbold, Payer, Borbás... Valameny- nyit ismerte és emlegette, noha soha életében nem beszélt egyikükkel sem. Igazi névtelen katonája volt a magyar sportnak. Aztán kitört a világháború. Az elsők között volt, aki kiment a frontra. Megsebesült, később a megszállt Szerbiába került, de onnan is nagy figyelemmel kísérte a futballt. Emlékszem, egyszer Szerbiáról beszélgettünk.
