Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
52 rült sor, így nem utazhatott a csapattal Szegedre. + A forduló szenzációja Szegeden született: SzVSE—Ferencváros 2—1! A szegediek a 9. perctől kezdve emberhátrányban játszottak, úgy győzték le a kiábrándítóan játszó zöld-fehéreket! Szegény Tóth Potya a meccs után szomorúan mondta: — A Fradit 20 éve nem láttam ilyen rosszul játszani! + Ferencváros—Elektromos 1—1 Az Elektromos a 90. percben egyenlített! Lázár: — Tulajdonképpen kikaptunk — a közönségtől. Még ezt is meg- kellett érnem az Üllői úton. Ilyen haraggal még sohasem tüntettek ellenünk a mérkőzés végén a szurkolók. Igaz, hogy nyolcszor még egyetlen bajnoki idényben nem kaptunk ki... + Ferencváros—SBTC 4—4. A mérkőzést Salgótarjánban játszották és a hazaiak 9 perccel a befejezés előtt még 4—2-re vezettek! A Fradi a hajrában nagyon rákapcsolt és a győzelmet is megszerezhette volna. íme az utolsó percek eseményei: ,,A 85. percben Jakab labdájával Lukács rohan, lövésszerű beadását Jakab közelről, kapásból belövi, 4—4. Az SBTC erejéből futja még egy szögletre, Csikós véd. Aztán Lázár lövése találja el a kapufát. A visszapattanó labda óriási helyzetet nyit Füstös előtt, ő azonban mellé lő. A 89. percben Lukács fut el. Szabó kirohan a kapuból, eléje veti magát. Lukács azonban alatta a hálóba lövi a labdát. A játékvezető dancs miatt nem adja meg a teljesen szabályos gólt.” Takács Béla: — Lukács gólja teljesen szabályos volt, a bíró nem mindennapos hibát követett el. + Takács aztán elmondta, hogy a hazautazás sem mindennapos kalandok között történt. — Menetrend szerint csak éjjel 1-kor indulhattunk volna személyvonattal, s valamikor reggel 6-ra értünk volna Budapestre. Kemenessy Sándornak az SBTC vezetősége révén azonban sikerült egy teherautót szereznie, amellyel fél nyolc után elindulhattunk. ügy számítottuk, hogy Hatvanig autóval megyünk, ott pedig simán elérjük a Hatvanból 10 órakor induló Kassai gyorsot, amely negyed 12-kor már Budapesten lesz. Már csak 20 kilométerre voltunk Hatvantól, amikor nevetve mondtuk Füstösnek: — Most már gumihiba esetén is beérünk Hatvanba, még gyalog is. Ebben a pillanatban kettős durranás, mindkét baloldali hátsókerék gumija egyszerre pukkant ki. Húszperces kerékcsere a sötét országúton, majd most már kisebb iramban haladtunk Hatvan felé. A város szélén jártunk és arról beszélgettünk, hogy újabb gumihi
