Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
53 ba esetén ugyancsak igyekeznünk kellene, hogy gyalog elérjük a vasútállomást. Mondani sem kell, hogy most meg az első kerék gumija lyukadt ki. Több pótkerék nem lévén, gyalog indultunk neki az útnak, és éppen az utolsó pillanatban értük el a gyorsvonatot. Kedves mai labdarúgók — kik panorámás, légkondicionált autóbuszban utaztok — hát ilyen is volt... MÁJUS + Az Üllői úti pályán 40 ezer szurkoló bíztatta válogatottjainkat a szomorú emlékű 0—7-es mérkőzés „visszavágóján": Németország—Magyarország 5—3 (1—3)! ,,Nem sikerült... Régen játszott már a magyar csapat ilyen bal- szerencsés mérkőzést. Az első percek fergeteges magyar támadásai, kihagyott hatalmas gólhelyzetei, az első félidő óriási magyar fölénye után a vérmesebbek már a 7—0 visszaadásáról álmodoztak. Az első félidő nagy fölényét, helyzeteit alig kifejező kétgólos vezetés után kevesen gondoltak arra, hogy baj lesz. Talán ez is volt a baj. Talán a csapat is nagyon a zsebében érezte már a győzelmet. A második félidő elején sem mutatott mást a kép. A németek azonban végül kevés helyzetüket belőtték. Egy kis megingás, egy kis balszerencse, játékvezetői tévedés, lesgól s a németek nemcsak a kiegyenlítést, hanem a győzelmet is megszerezték. Herberger — aki már akkor a német csapat szövetségi kapitánya volt! — ezt mondta az izgalmas 90 perc után: — Ez a magyar csapat olyan szem kápráztatóan szépen és jól futballozott, hogy én már nagyon régen nem láttam ilyen jó futballt. Most láthatta a pesti közönség, hogy korszerű rendszerben is lehet szépen, sőt tűzijátékszerű pazar húzásokkal játszani. — Azt hisszük — kockáztattuk meg a megjegyzést — hogy a mérkőzés végén a közönség elcserélte volna a két csapatot... — Adják ide nekem ezt a magyar csapatot csak három hétre. Mit tudnék én ezekből kihozni! Olyan tizenegyet faragnék belőlük, amelyet éveken át nem győz le a világnak egy nációja sem! + Még a Springer szoborra is jutott néző a magyar-német mérkőzésen. — Milyen a kilátás odafent? — kérdezte egy hang a vállalkozó fiatalembertől. Az hátra sem tekintve büszkén mondta: — Remek! Jobb, mint egy 5 pengős páholyból! — No, akkor csak jöjjön le onnan, ha nem akar az állóhelyi jegyére még egy ötöst is ráfizetni — kedélyeskedett az érdeklődő. A fiatalember lejött. Ugyanis az érdeklődő — rendőr volt...
