Nagy Béla: Az Erdélyi Kupától az Erdélyben nyert magyar kupáig. 1940. január-1944. december (Budapest, 1989)
35 Érdekes, hogy a 11 pontos fölénnyel nyert bajnokságot már három év múlva túlszárnyarta a Nagyvárad: 1944-ben 13 pont fölénnyel nyerték a bajnokságot, éppen a Ferencváros előtt... + A Fradi szurkolók is „elálmosodtak" a fölényesen megnyert bajnokság idején. — Nekünk küzdelem kell, harc! — mondta Horváth Sándor, a B-közép egyik vezetője. — Sokkal értékesebb egy nehéz körülmények között kivívott bajnokság, mint egy ilyen sétaügetés. Hiányoztak a régi nagy csaták. Az úgynevezett ,,örökrangadók"... + Az NB I-bői ezúttal négy kieső volt: BSZKRT, Tokod, Törekvés, Haladás. Közülük talán a tokodiak voltak a legjobban elkeseredve — az elnökük első bánatában még a pálya felszántását, megsemmisítését is emlegette... A felemelt létszámú NB l-be a Lampart, a Szegedi VSE, a MÁVAG, a Kolozsvári AC, az Újvidéki AC és a Nagyváradi AC került. Utóbbi az NB l-be kerülés alkalmából pappal szenteltette meg klubzászlóját... JÚLIUS + A Fradi megkezdte nyári szabadságát. Az ,,aranycsináló'' edző azonban még ki-kijárt a pályára, az utánpótlással és az amatőrökkel is foglalkozott. A Nemzeti Sport tudósítója egy ilyen alkalommal meséltette el Dimény Lajossal sportpályafutása korántsem közismert történetét. — (Már nem is tudom pontosan, hogy mikor kezdtem el komolyan játszani. 1915-ben vagy 16-ban... A BTC volt az anyaegyesületem, és ott Eisenhofferral meg Schwenggel játszottam együtt. 1917 januárjában bevonultam katonának, s csak a háború után kezdtem újra komolyan játszani. 1921—23-ban. Akkor az MTK játékosa voltam, de az első csapatban csak ötször, vagy hatszor szerepeltem, mert akkor nehéz volt az MTK l-be kerülni. Tizenegy válogatott játszott akkor ott! A BTC-ben és az MTK-ban mindig balösszekötőt, vagy balszélsőt játszottam. Csak a Felsőipariskola válogatott csapatában voltam középfedezet. 1924-ben egy mű- egyetemista labdarúgó barátommal ki akartam vándorolni Amerikába. Amikor Olaszországba értünk, akkora barátom azt mondta, hogy menjünk el Savonába, mert ő egyszer ott játszott a MAFC csapatában, s nagyon megbarátkozott a bankigazgatóval, az elnökkel. Látogassuk meg őt, s úgy folytassuk az utunkat... Elmentünk Savonába, s mindketten ott rekedtünk, ö játékosnak, én edzőnek. A Savona akkoriban az I. osztályban játszott, s én hat évig voltam a Savona edzője. A játékosok megszerettek, a mérkőzés után mindig elhozták hozzám a rápénzt, hogy tegyem el nekik, s
