Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)
nélkül mondható, hogy igen nagy vezetőink leterhelése, sportolóinkat még nehezebb kiragadni a zsúfolt versenynaptár, a napi edzések köréből. A Baráti Kör vezetősége ezzel együtt — az FTC megértésével és támogatásával — az 1986-os tavaszt a legnagyobb vidéki Baráti Kör csoportjainkkal való élőbb kapcsolat kialakításának szentelte. Jártunk Siklóson, ahol szép számmal gyűltek össze Fradisták a Városi Művelődési Központban rendezett ankétra, amit a résztvevők számára az is emlékezetessé tett, hogy FTC kiadványokat kaptak ajándékba sokéves tagságuk elismeréseként. A látogatás „hivatalos” részét követően változatos programról is gondoskodott Kovács Ferenc barátunk, a siklósi fradisták vezetője: meglátogattuk a máriagyüdi pincegazdaságot, körbejártuk a híres vár múzeumát. Végül a várpince éttermében rendezett baráti vacsora jelentette látogatásunk záróaktusát. Legnagyobb vidéki csoportunk, a mintegy háromszáz fős pápai fradisták életéről már korábban beszámoltunk. Most személyesen is meggyőződhettünk arról, hogy Gerlei Ferenc vezetésével valóban mennyire szervezetten működnek, milyen pezsgő klubéletet alakítottak ki. Nagyon sokan eljöttek a város szép főterén, a Pápai Húskombinát klubhelyiségében rendezett összejövetelre. Itt is sor került fehér asztal melletti, baráti találkozóra, melyen városi vezetők, s a Pápai SE vezetői is részt vettek. Mindkét városban Hargitai Károly ügyvezető elnök, Magyar Zoltán a Baráti Kör titkára, Pusztai László labdarugó-szakosztályvezető és Bánki József labdarúgónk alkották a Fradi képviseletében az immár összeszokottnak mondható kis csapatot. Amikor e soraink megjelennek, már megjártuk nagy létszámú kecskeméti csoportunkat is, ahol Kiss József, otttani szervezőnk a Jalta étterembe invitált minket szúrkolói ankétra. Végül még egy kedves meghívásnak kellett eleget tennünk: Melich Pál barátunk a Békés megyei Szarvason kívánja a régi hagyományokat újjáéleszteni egy Baráti Kör csoport létrehozásával, amelynek első, alakuló összejövetelén így mi is ott voltunk. Magyar Zoltán A MI SZURKOLÓINK Miközben a siófoki Szabadtéri Színpadon üldögéltem, az R-GO együttes próbáját nézve, eszembe jutott, hogy a „Mi szurkolónk"-titulus Környei Attila esetében nem is helytálló, mert a népszerű basszusgitáros versenyzett is zöldfehér szinekben. A koncert előtt — megtudván miért keresem — boldogan állt rendelkezésemre. • Mindig nagyon vékony, beteges fiú voltam, sőt testnevelésből fel is mentettek. Az édesapám éppen ezért javasolta, hogy menjek tornázni, és mivel nagy Fradi-szurkoló voltam, egy barátommal együtt elkezdtük látogatni a ferencvárosi tornászok edzéseit. Első edzőm Papp Miklós volt. Fokozatosan végigjártam a szamárlétrát a serdülőktől az ifjúságiakig. Kiváló társaságba kerültem, hiszen Vigh László keze alatt dolgoztam, együtt versenyeztem Magyar Zoltánnal ésSivadó Jánossal. A csapatbajnokságot meg is nyertük. Az utolsó versenyeken azonban már nagyon fájt a vállam. Emiatt érettségi után a TF-re sem vettek fel, sőt a tornát is abba kellett hagynom. 96
