Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)
azért nem vállalta el egyiket sem, mert az Üllői úton akart maradni! Öt az is roppant boldoggá teszi, ha a gyerekek között dolgozhat.") Miközben diskuráltunk, a művész-edző házaspár nyolc esztendős dalmatája, Zazi éktelelen ugatásba kezdett. Nyilván helyeselte, amit a gazdi mondott... Ám elég volt Ildikó két-három kedves szava a kutyushoz, és máris helyreállt a béke. Zazi békésen nyúlt el a szoba közepén a szőnyegen, jelezve, hogy társaloghatunk tovább. Aztán arról beszélgettünk hogy vajon mi a közös a két látszólag merőben eltérő pályától? Hiszen a színpad deszkái és a gyep világa a külső szemlélő számára oly távolinak tűnik egymástól. („Rengeteg a közös vonás a színész és a futtballista életében! És én nagyon sokat hasznosítottam abból, hogy élsportoló volt a férjem. Az például kifejezetten megnyugtatott az olykor egymásnak teljesen ellentmondó kritikáimat olvasva, hogy gyakran Lajosék játékáról is merőben eltérően vélekedtek a sportújságírók. Hiszen ha egy olyan, viszonylag objektiven mérhető teljesítményt, mint a futballistáké, ennyire eltérően lehet megítélni, akkor egy színésznek sem szabad az ö kifejezetten szubjektív megítélés alá eső produkciójának értékelését túlságosan a lelkére vennie... És az is közös a két pályában, hogy az előadások mögött mekkora munka áll. Igaz, ez nem tartozik a nézőre, meg aztán ha nincs siker, akkor ez a tény önmagában semmire nem lehet mentség.") Szóba került természetesen a mai Ferencváros is. A jelen játékosai, akik egyszer kollektiven éltek Szűcsék meghívásával, és a házaspár vidéki nyaralójában tartották évzáró vacsorájukat. A művésznő fellépése miatt csak késő este érkezett, amikor a társaság már túl volt a feketén is. És Ildikó ma sem tagadja, mennyire kellemesen csalódott: ugyanis Zsiborásék kifogástalanul elmosogatták a tányérokat, példás rendet teremtetettek, és még órákig kellemesen elbeszélgettek, viccelődtek a meghitt hangulatban. Pécsi Ildikó azonban nemcsak a ferencvárosi játékosok körében örvend népszerűségnek, hanem a szélesebb publikuméban is. Ezt mutatja, hogy szinte nincs egyetlen szabad perce sem. „Ha meg kellene fogalmaznom, milyen is a közérzetem, akkor csak azt mondhatom: boldog ember vagyok színészként és családanyaként egyaránt. A reflektorfényben eddig mindent megkaptam az élettől. A közönség szeret, és én boldog vagyok, hogy játszhatok nekik. Családunkban tökéletes a harmónia. Csaba fiunk másodikos gimnazista és egyre jobban teniszezik, Lajossal pedig tökéletesen megértjük egymást. Vagyis hálás vagyok a sorsnak. Es itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy nagy szeretettel meghívjam a Ferencváros vezetőit és a csapat játékosait az egyik előadásomra! ” Zsiday István Pindák és Kojsza az OB I-ben A RAJKAI-FÉLE RECEPT Sokan szóvátették már, hogy a magukat jónak tartó magyar edzők — persze tisztelet a kivételnek — legyen az bármilyen sportág — nem szívesen foglalkoznak fiatalokkal. Egyszerűen derogál nekik, vagyis rangon alulinak tartják, ha az utánpótlást az ő gondjaikra bízzák. A Ferencváros jégkorong szakosztálya 91
