Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1986 (Budapest, 1987)

pat nagyon akart — ez minden játékosra vonatkozik. Meg azért ne hallgassuk el, hogy szerencsénk is volt a sorsolással .. . • No, nem kell azért ennyire szerénykedni. . . • Kétségtelen, hogy valóban most sikerült, s a dobogó legmagasabb fokára is majdnem sikerült felkapaszkodnunk. Bár a korábbi években Faludi Mihály, majd utána Kovács László vezetésével is sokat, hihetetlenül sokat s nagyon ke­ményen tréningeztünk. De valami mindig hiányzott... Három éve, 1983-ban is nagyon jó csapatunk volt, amikor megnyertük a B-csoportos világbajnok­ságot, csakhogy az olimpiai folytatás az sajnos számunkra elmaradt . .. • Ha jól tudjuk, most Smjcban jubilált. .. • Igen, a világbajnokság előtti utolsó mérkőzésen, a svájciak ellen játszot­tam századszor a csapatban. Ehhez jött még a hét világbajnoki mérkőzés, tehát a 107. válogatottságnál járok. • Mikor volt először válogatott? • Az 1978-as világbajnokság után kerültem be a válogatott keretbe, ed­zőm: Horváth István javaslatára. Akkor is a fiatalítás volt napirenden, s jó­szerivel még a Ferencvárosban sem voltam állandó, kezdő ember, de már be­kerültem a válogatottba! A nyári szlovákiai túrára utaztam első alkalommal a legjobbakkal. • Milyen vágyakkal? • Saját játékomat tekintve mindig is elégedetlen voltam. Amikor még a serdülők között játszottam, már az ifik között szerettem volna lenni. Az ifi­ből a felnőttek közé vágytam. Onnan meg a válogatottba. S mint minden más sportember, én is valamiféle ilyen nagy sikerről álmodoztam, mint ez a most hazahozott ezüstérem. • Hol, hogyan kezdett kézilabdázni? • Itt a Fradiban, tizenhat évvel ezelőtt, pontosan tízesztendős korában. A József Attila lakótelepen nőttem fel, ferencvárosi vagyok, s az egyik bará­tom csábított le a kézilabdázók edzésére. Megtetszett és ittragadtam. • Termetével akkor is kimagaslott társai közül? • Áh, dehogy; kövér gyerek voltam. De azután fokozatosan kezdtem erő­södni, majd meg is nőttem. Most 190 cm magas vagyok és hozzá 92 kiló. De aki erősödni, izmosodni akar, annak melegen ajánlom a kézilabdát. Itt a Fradiban is alaposan megdolgoztatják a játékosokat. Nem is beszélve a válo­gatottról, ahol bizony Mocsaiék nagyon erős edzéseket dirigáltak a felkészülés idején. • Érez különbséget a válogatott és a klubedzések között? • Az az alapvető különbség, hogy a válogatottba — amint ezt a neve is mutatja — a legjobbakat válogatják össze. Olyanokat, akikat fűt az egészséges becsvágy, s az edzéseken is mindent megtesznek a siker érdekében. Itt nem kell külön senkit biztatni, ösztökélni az edzésre, a gyakorlásra. • Nos és az is különbség talán, hogy a Fradiban Fodor János a válogatott, a legjobb, míg a válogatottban csak egyik a legjobbaknak. .. • Ezt nem mondhatnám, hiszen a kézilabda csapatjáték, ahol az ember egyedül, a társak segítsége nélkül semmire sem menne. S itt a Fradiban is akadnak igazán jó, nagyszerű játékosok, akiknek tudása szívvel—lélekkel is párosul, teljes erőbedobással harcolnak a zöld-fehér színekért, a Fradiért. • Hol végez a Fradi az idei bajnokságban? • Nehéz a kérdésre felelnem, hiszen hónapok óta nem voltam együtt a fiuk­kal. A repülőtéren hallottam edzőnktől — Horváth Istvántól —, hogy a fel­készülés nagyon jól sikerült, edzőtáborban is voltak Fonyódon. Majd meglát­79

Next

/
Thumbnails
Contents