Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1985 (Budapest, 1986)
Vitéz Tamás, a férfi kézilabdaszakosztály elnökhelyettese: — Az év legnagyobb sikerének a Cséfay vándordíj elnyerését tartom, hiszen a Honvéd és az Elektromos előtt végezni rangot jelent. Bajnoki helyezésünk lehetett volna jobb is, ugyanis ragyogó kezdés után — többek között a Veszprémet is legyőztük! — nos a végén visszaestünk. Ebben döntő szerepet játszott Fodor komoly sérülése, aki tudvalévő, hogy meghatározója a csapat teljesítményének. A Tatabánya elleni hazai vereség után dobogós elképzeléseink szertefoszlottak. Ugyancsak hazai pályán maradtunk alul az MNK- ban is — a Honvéd elleni idegenbeli győzelem után továbbjuthattunk volna. A fiúk mindent összevetve az elvárásoknak megfeleltek, és nem sok hiányzott a bravúros szerepléshez, a még jobb eredmények eléréséhez. Horváth István, vezetőedző: — Csapatunk teljesítménye úgy érzem a kívánalmaknak megfelelt. A legjobban négy játékosunk szereplésével vagyok elégedett: Fodor, Klemán, Bakos, Kovács Kálmán. Különösen Fodor eredményessége — 160 gólt lőtt! — volt imponáló. Sajnos, ő már csak 1986 tavaszán áll rendelkezésünkre, hiszen ausztriai szerződés várja. Távozása óriási veszteség mind emberileg, mind játékosként nagyon hiányzik majd. Az biztos, hogy nem tudjuk pótolni, így sajnos eredeti célkitűzéseinken — 1—5. hely — változtatnunk kell és becsületes helytállással „csak” a középmezőnybe várhatjuk a gárdát. Krisztel Imre, a jégkorong szakosztály technikai vezetője: — ügy érzem, 1985 második féléve a szakosztály történetének legnehezebb időszaka volt. Sokan abbahagyták a játékot, eltávoztak. Egy ideig még edzőnk sem volt — Orbán László külföldre szerződését megsínylette a gárda. Állandó állásproblémák, katonai behívások voltak, így nehezen alakult ki egy Ferencváros hírnevéhez méltó csapat. Tetézte a bajokat, hogy mérkőzéseinken — minden elfogultság nélkül mondhatom, időnként bírói ténykedések miatt is! — botrányos légkör alakult ki. A sajtó hangvétele sem volt mindig „sportszerű”. Nos, ilyen események után elképzelhető, hogy a hitét, támaszát vesztett csapat milyen hangulatban küzdhetett az egyesület színeiért. Megítélésem szerint a fiúk amit tudtak, kiharcoltak... Pozsonyi Lajos, jégkorong utánpótlás szakágvezető: — Serdülő és ifjúsági garnitúránk nagyon jó, sok tehetség van. A még serdülő korban lévő Bán Károly kapus szorgalmas munkával, a legjobbak közé kerülhet, akár felnőtt válogatott is lehet! A támadók közül szerintem a center poszton játszó Kósza György, a szintén csatárt játszó Pindák László és a hátvéd Horváth Csaba nevét megjegyzik még a fradisták... Utánpótlás gárdánk a hazai mezőnyben bizonyított, hiszen óriási fölénnyel nyerték a bajnokságot. Százszámra lőtték a gólokat - ne de azért az ,állem kedvéért” egy-két gól becsúszik a mi hálónkba is. Fradisták figyelem! Ez a gárda később még aranyénnet szerez a Ferencvárosnak... Sallai Mátyás, a női csapat vezetőedzője: Bravúros dolognak tartom, hogy 8 pontos hátrány után a 2. helyen 75
