Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1985 (Budapest, 1986)
aki a serdülők Világfesztiválján mindkét fogásnemben aranyérmes lett! No és ugye a felnőtt kötöttfogású gárda CSB aranya is több, mint örvendetes volt. Úgy érzem, a ferencvárosi birkózók népes családja szép évet zár. A hasonló folytatásért pedig mindent megteszünk... Zeitler Kálmán, az atlétikai szakosztály vezetője: — Versenyzőből vezetővé válni soha nem megy egyik napról a másikra. Válogatottként hozzászoktam a Népstadion szintű felkészülési lehetőségekhez — és természetszerűleg B kategóriás szakosztályunknál mindez másként van. A tagoltság miatt nehezebb összetartani a gárdát —, de a gyerekek aranyosak, igyekvők, a sport öröméért járnak a népligeti pályánkra. A jövő nagy eredményei — elsősorban az olyan lelkes szakemberek, mint a Majercsik edző házaspár nevelő munkájával — előbb-utóbb megszületnek. Addig azonban minden vonatkozásban rengeteg a tennivaló... Majercsik Mihály, vezetőedző: — Köztudott, hogy az FTC atlétikai szakosztályában inkább az utánpótlás vonal hozza az eredményeket. 1985-ben is fiataljaink okozták a legtöbb örömet. A tervezettnél több aranyjelvényes és első osztályú minősítést nyert versenyzőt neveltünk! A serdülő B gárda öt bajnokságot nyert, ebből Baski Imre (futó) és Erős Gabriella (dobó) két-két aranyat hozott. Utánpótlásunk javuló eredményeit mutatja, hogy a nemzetközi porondon is helytálltunk. Hajdú Barbara serdülőnk, a szocialista fővárosok versenyén, Varsóban kitűnő teljesítménnyel utasította maga mögé a junior korú magas - ugró mezőnyt! 1985-ben két juniorunk is válogatott volt: Takács Mária sűlylökőnk és Mikó Tamás gerelyhajítónk címeres mezben is sikerrel szerepelt. 1986-ban talán még többen követik példájukat. Magyar Zoltán, a kajak-kenu szakosztály vezetője: — Mondják, a sportban nincsenek csodák... Azt hiszem igaz ez a megállapítás, különösen olyan munkaigényes sportágakban, mint például a kajakkenu. Amikor jó néhány évvel ezelőtt a mostani „stáb” magja szembenézett a nem könnyű feladattal: - képletesen szólva - kirángatni a szakosztály léket kapott, igencsak megfeneklett hajóját, s megpróbálni biztonságos vizekre vezetni, mi örültünk volna legjobban, ha ez csak úgy ripsz-ropsz sikerült volna. De a sok munka, a szisztematikus utánpótlás-nevelés, az egymásra épülő évek diktálta törvényszerűségek kereteit nem tudtuk átlépni. Úgy az elmúlt években számunkra, s az érdeklődők számára nem maradt több, mint a célhoz vezető utunk során jelentkező részsikerek: néhány magyar bajnokság, győzelmek az utánpótlás világversenyeken. Idén végre minden fronton sikerült olyat produkálni, aminek révén ismét a Fradi egyik legeredményesebb szakosztálya lehetünk, s a sportág hazai mívelőinek rangsorában is — az egyébként igen erős mezőnyben — előkelő helyet foglalhatunk el. Azt hiszem, sikerült pár év alatt olyan hiú társaságot összetoborozni, hogy a 86-os szezont amolyan csakazértis hangulatban fogjuk végigcsinálni. Kérdés persze, mi lesz azután?... 72
