Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1985 (Budapest, 1986)

KJuka József, női kajak szakági vezető:

— Az idény elteltével akár pszichológiai tanulmányt is készíthetnénk arról, hogy egy edző számára mi az idegfeszítőbb helyzet: személyes jelenlét mellett végigizgulni egy-egy fontos versenyt, vagy itthon ülve meditálni azon, hogy pár ezer kilométerrel odébb vajon hogyan készülődik a számhoz éppen az ember versenyzője. S mert az idén szerencsére igencsak sokfelé, felnőtt és ifjúsági szinten is érdekeltek voltunk a világversenyekre, s minthogy a tudomány mai állása szerint egy ember egyelőre csak egy helyen fordulhat elő egyszerre, igencsak részem volt mindkét szituációból. S hogy melyik a jobb? Nos, egyik sem..., vagyis mind a kettő... Nem is tudom, talán meg sem írom azt a tanulmányt...

Bathó Márta, a tornaszakosztály női részlegének vezetőedzője:

— A legjobban annak örülök, hogy minden korcsoportban sikerült a lányoknak dobogós helyezést elérni. Köteles Krisztina válogatott kerettag és pillanatnyilag ez a 19 éves lány a legjobb tornászunk. Két éve a KSI-ből jött hozzánk, azóta már nemzetközi szintű sportolónk. Ifjúsági és serdülő szinten is rendelkezünk kimagasló teljesítményekre képes versenyzőkkel. Kiss Valéria minden szeren előkelő helyezést ért el, de Bragóner Ildikó és Pállfy Viktória nevét is hamarosan megismerik az FTC és a tomasport barátai. A népligeti csarnokban jó otthonra találtunk, természetesen tornaszerből sohasem elég. De a siker érdekében végzett munkából sem. 72 olimpiai pontunkkal sportágunkban éllovasnak számítunk! Ez mindannyiunkat örömmel és büszkeséggel tölthet el. Bízunk benne, hogy az 1986-os évzárón is velünk kezdődik a ranglista...

Dölle Zsolt, a tornaszakosztály vezetője:

— Az 1985-ös év a férfi tornában a nagy átalakulás éve volt. (Dölle Zsolt is az év végén vette át a szakosztály vezetését. A szerk.) Sajnos Magyar Zoltán színtű, tehetségű tornászra ritkán bukkanhatunk, de válogatott tornászaink is mundért húztak az idén. Mókus Lajos artisták között próbálja kamatoztatni amit a tornában tanult, Németh László pedig a sorozatos sérülések, műtétek után volt kénytelen abbahagyni a versenyzést. így a felnőtt csapat szinte eltűnt - a várt eredmények elmaradtak. Szakosztályunk utánpótlása viszont még nem tudta igazán átvenni a staféta botot az elődöktől. Reméljük, az elkövetkezendő években újból nagyszerű győzelmek fémjelzik a Fradi férfi tornát.

Marton László, az evezős szakosztály technikai vezetője:

— Terveinkkel ellentétben csak egy felnőtt bajnoki címet sikerült elérni. Igaz helyezéseink is szép számmal voltak a különféle versenyeken, de az új évtől több győzelemre számítunk. Anyagi körülményeink megfelelőek, hajóparkunk kitűnő. Az erzsébeti evezősház nemcsak tetszetős, hanem kényelmes is. Mintegy 60 fős gárdánk itt készülhet az új idény, új feladataira. Bízom abban, hogy az 1986-os évben szaporodnak a ferencvárosi evezőssikerek.

73