Nagy Béla: Fradival a Föld körül (Budapest, 1985)

fogta: a harmadik mérkőzés Budapesten. Ide már egy magát megadott Bilbao jött vissza. Közepes játékkal is 3:0-ra vertük őket.

Ezután került sor az igazi kupadöntőre: a Manchester United elleni találkozónkra. A Manchester két héttel előbb fejezte be — győztesen — az angol bajnokságot! A WK küzdelmei során is „futott” nekik: az előző fordulóban az FC Strassbourgot, ezt a jónevű francia együttest 5:0-ra verték a saját otthonában. Mindezek után érthető, hogy nem kis önbizalommal vártak ránk. Lapjaik egyöntetűleg legalább 3-4 gólos hazai győzelmet jósoltak. Igen udvariasan és szertartásosan fogadtak bennünket.

A város polgármestere külön is. Az ő fogadásán, a mérkőzés napján, délben, többen is értésünkre adták, hogy igen örülnek jöttünknek, remélik, jó benyomásokat szerzünk a városban és az országban. Remélik továbbá, hogy nem tör majd le bennünket a kelleténél jobban a vereség, hiszen a Manchestertől kikapni 3-4 góllal igazán nem szégyen ... Mr. Busby, a csapat müncheni repülőgép-szerencsétlenségét kivételes szerencsével túlélő, kitűnő vezetője is ilyen eredményt várt a csapatától. Illetve a miénktől.

Zsúfolt nézőtér előtt, fültépő zajban fut ki a két csapat, és ahogy ez ilyen légkörben mindig történik, viharos hazai támadások söprik végig a pályát. Ez a labdarúgás kétszerkettőjébe tartozik: kihasználni a hazai pálya nyújtotta lélektani lehetőségeket, és lerohanni a megfélemlített ellenfelet. így telt el az első húsz perc. Akkor jelentkeztek az angolokon az idegesség első jelei. Ami pedig felettébb kihozta őket a sodrukból, az Novák Dezsőnek az első félidő dereka táján 22 méteres, szabadrúgásból elért bombagólja volt. Pillanatnyi síri csend követte, hogy utána kettőzött erővel törjön ki a vihar. A Manchester kitűnő labdarúgói ezután a gól után döbbentek rá, hogy ez a találkozó mégsem hasonlít a strassbourgi sétához. Óriási nyomás nehezedett ránk: ki is egyenlítettek. Igen jól jött a félidei lélegzetvétel. Nem a testi fáradtság, hanem a lelki prés miatt. Ezen kellett lazítani a szünetben.

Minden találkozónak van lélektani fordulópontja. Ennek is volt. Akkor, amikor az angolok akik közben 3:l-re elhúztak, s már-már úgy látszott, sikerül nekik talán háromgólos előnnyel is fordulniuk, kifulladtak a nagy erőfeszítésben, mi pedig ezt a megtorpanást tüstént kihasználtuk. Rákosi vagy 17 méterről rászúrt egy labdát. A kapus elnézte és 2:3. A váratlan gól megzavarta az angolokat, feljöttünk, és három perccel a befejezés előtt csak a szerencse mentette meg őket az egyenlítést jelentő Albert-góltól. Úgy érzem ezzel a mérkőzéssel a csapat nemzetközi beérésének egyik jelentős szakasza zárult le. Úgy készülhettünk a budapesti visszavágóra, hogy „most jövünk mi”. És mint ilyenkor rendszerint történik: nem „jöttünk”. Bár minden megvolt: hallatlan akarás, becsvágy, jó erőnlét, képesség, a közönség biztatása — görcsösen ját165