Nagy Béla: Fradival a Föld körül (Budapest, 1985)
jától, gőzétől és füstjétől mentesebb levegő, s talán ez teszi, hogy az idegek megterhelése sem olyan nagy, mint a kánikulai délutánokon. Gyorsabban „kapcsolnak” a játékosok. Nos, bár két kitűnőségünk, Albert és Rákosi hiányzott a csapatból, mégis fordulópontnak látom ezt a márciusi, római estét. Itt kóstolták meg a játékosaink, milyen nagy siker idegen pálya idegen közönségét a maguk oldalára állítani. Itt bizonyosodott be, hogy ez a Fradi taktikailag beérett, és — szerintem — itt lett teljes értékű csatáregyéniség Rátkai Laci. Nagy római pillanata — kapásgólja felejthetetlen. Az első félidő dereka táján Fenyvesi kitűnő beadására pontosan érkezik, és operált lábával ragyogóan eltalálja a labdát: gól! Ez volt a mérkőzés fordulópontja. Ekkor állt mellénk a közönség, s ettől kezdve „tisztelt” bennünket, az AS Róma. „Tüske” nagyszerű második gólja végleg biztosította győzelmünket. A kettőre az egyet néhány perccel a befejezés előtt kaptuk. Persze — mint a gól általában — ez sem jött jól, de tudj isten valahogy nem izgatott — 2:l-re győztünk. Itthon — Alberttel és Rákosival kiegészülve egészséges önbizalommal állunk ki az AS Roma ellen. Volt abban a csapatban egy nagy játékos: a nyugatnémet Schnellinger. Schnellingerék védekező taktikájukkal eleve föladták a harcot a Népstadionban. Ki is kaptak 1:0-ra. Még egy tizenegyest is kihagytak... És következett a Bilbao. Csupa baszk játékossal. Igen büszkék arra, hogy ők nem vásároltak még soha senkit, az egész csapat saját nevelésük. Első mérkőzésünkön, itthon, nagy nehezen 1:0-ra győztünk. De nem csüggedtem. Egyszerűen azért mert úgy gondoltam, hogy ilyen rosszul mégegyszer nem játszhatunk. Bilbaóban egy körülbelül ötven- ezres stadionban hihetetlen hangerővel, pillanatnyi megállás nélkül buzdították a hazaiakat. Zuhogott az eső ... És jött Varga Zoli 25 m-es bombagólja! Az első félidő 15. perce táján tervszerűen előkészített támadás fut végig a pályán. Albert a felezővonalnál kapja a labdát. Egyből teszi a jobbszélső helyén álló Vargának, aki megiramodik, és közben az összekötő helyére húzódik be. Hirtelen átteszi a bal lábára a labdát és a kapujából kissé kimozduló Iribar fölött 25 méterről a hálótartó vasat találja el belülről, olyan erővel, hogy a labda ugyanolyan messze pattan vissza a vasról, mint amennyiről Zoli rálőtte. Sokan nem is vették észre, hogy a labda benn volt a kapuban. A bíró szerencsére nem volt közöttük, és azonnal középre mutatott. Tehát összesítve 2:0-ra vezettünk. Az én órámon már túljutott a 45. perc, amikor egy szögletrúgás utáni kavarodásnál kiegyenlítettek a spanyolok. (Összeredmény még mindig 2:1 a javunkra.) Aztán jött a II. félidő, amikor a'spanyolok rúgtak még egyet: 2:1 a javukra, és összeredmény 2:2. Nem tellett többre az erejükből. (A mienkből sem.) Sorsolás. És — mint már mondtam — Fortuna a mi kezünket 164
