Nagy Béla: Fradival a Föld körül (Budapest, 1985)

V VX- &&

Mikor ez a könyv megjelenik már csak hetek választanak el bennünket a szép kupasiker nevezetes évfordulójától. Ezért könyvünk „zárszavát” az egykori sikerek felidézésére ajánljuk. Aki pedig a döntőig vezető útra emlékezik, nem más mint a csapat akkori mestere, a napjainkban már FTC ARANYDIPLOMÁVAL kitüntetett Mészáros József mesteredző. Nem a megszépítő idő távlatából beszél, hanem az akkori, még eseményközeli megnyilatkozásait rögzítettük.

Lapozzunk hát vissza naptárunkon két évtizedet — volt egyszer egy WK...

Eleinte a Bmo ellen még zötyögött a gépezet. Idehaza nagynehezen megrúgtuk a „kettest”, odakinn már inkább csak arra ügyelnek a fiúk, hogy idejében elkapják a lábukat. Ki is kapunk 1:0-ra. A Wiener SC más fejezet. Tudom, az osztrák labdarúgás színvonala visszaesett, de a WSC éppen ebben a helyzetben bizonyítani akart. Késő ősz volt. Kitűnő formára futottak fel. Bécsben kikapunk 1:0-ra. Minimális vereségre is állítottuk be a taktikánkat. Az itthoni 2:l-es győzelem azonban, amely harmadik mérkőzést jelentett, már nem így volt „betervezve”. (Ezután a mérkőzés után szövődött benső barátságunk Fortuna isten- asszonnyal.

Tudott dolog: háromszor sorsoltunk harmadik mérkőzésre a WK során, és mind a háromszor mi nyertünk, itthon játszottuk a döntő találkozót.) S jött a harmadik WSC-mérkőzés.

Esti meccs, ítéletidőben: ömlik az eső, szélrohamok vágják a vizet a játékosok s a nézők arcába. És — ez is ennek a játéknak a titkai közé tartozik — kitűnő mérkőzéssel hálálja meg a csapat a nézők önfeláldozását: eddigi legjobb játékunkkal 2:0-ra győzünk. Továbbjutottunk.

Jött az úgynevezett holtidény, s ezt valahogy át kellett hidalni, hiszen kora tavasszal, amikor még nálunk alig „érzik” a játékosok a labdát s a pályát, Rómába kellett látogatnunk. Ilyen áthidaló feladatot szolgált afrikai túránk. Megjártuk Szenegált, Libériát, Algírt és Tuniszt: öt győzelem, két döntetlen. 1965 elején kilenc játékosunk — többek között Albert, Juhász, Karába, Páncsics — bevonult katonai szolgálatra, és márciusban nélkülük futott ki a csapat abba az olimpiai stadionba, ahol hosszú évtizedek után 1953-ban győzött először az olasz válogatott ellen (3:0) nemzeti válogatottunk. Juhász és Karába katonai szolgálata ellenére bekerülhetett a csapatba: amikor csak tehették Sdzhettek a laktanyában is.

A csapat szeret este játszani. Van az esti mérkőzéseknek bizonyos serkentő varázsa. Hozzájárul ehhez a friss, a nagyvárosok nappali párá163