Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

hogy rajta nem fog semmi tengeri nya- vaja. Este 7 órakor a társaság felvo­nult a szalonba zenét hallgatni, erre pedig a legérdekesebb programpont a mozi-előadás következett. A műsor kitűnő, főleg Pappna'k tetszik. Hatal­masakat hahotázik, rajta nevet a kö­zönség. Mozi után a harmadik emele­ten, vagyis a legfelső fedélzeten meg­kezdődött a tréning. Háromnegyed órán át szökdécselés, könnyű futás és gyaloglás váltotta egymást. Levezető mozgásként a szalonban táncot enge­délyezett a vezetőség, de 12 . óra tájban a szigorú Potya takaródot fúvatott, s később gondosan átvizsgálta a kajütö- ket, hogy otthon van-e mindenki. Nem volt hiány. Június 10. hétfő. Reggel 8-kor fölkelés. Utána a ha- j ókapitány előtt tisztelgett a Ferenc­város háromszoros húj-húj hajrával. Üdvözölve a Giulio Caesaré korlátlan hatalmú urát. A vén tengeri medvé­nek nagyon tetszett a dolog. A dél­előtti félórás gyaloglásra délben nagy­szerűen esett az ebéd, majd az alvás. 3-tól 5-ig a hajó tornatermében dol­goztak a fiúk, utána érdekes boksz­mecset néztek végig, amelyet a hajó bokszmestere egy Schreiber nevű ma­gyar fiúval vívott. Persze nagy diadal­üvöltést rendeztünk, amikor a magyar fiú győzött. Estefelé értük el Gibral­tár hegyfokát s átsiklottunk az Atlan­ti-óceánba, amelynek túlsó vége tíz hosszú nap távolában vár ránk. Június 11. kedd. Ma már nagyon kevesen pusztítják a reggelit. Potya, Bródy és Siflis. Az ebédnél is alig volturik néhányan. Fél 1-kor próbariadót rendezett a kapi­tány, hogy veszély esetén mindenki tudja, hol vannak a mentőövek és ki­nek melyik csónakba kell beszállni. Június 12. szerda. A tenger elcsendesült és erre meg­jött a kedve az egész társaságnak. Szi­geti elnök vezetésével Bródy, Obitz, Furmann és Bukovi heves römicsatába kezdett. Bukovinák nagyon megy. Csak a játék így menne majd — mondja elmerengve Obitz. Ebéd után tréning, este tánc volt. Június 13. csütörtök. Reggel fürödtünk a hajó medencé­jében, amelyet elneveztünk strandnak. Este meglátogattuk a III. osztályon a magyar kivándorlókat, akik bizony nagyon össze vannák zsúfolva. Vacso­ra után a nagyszerű kedélyű Siflis szólótáncokat mutatott be óriási siker mellett. Június 14. péntek. Már unjuk a vizet, pedig még van egy hét. Ma hozzá még vihart és nagy esőt kaptunk. Mari nénit ki is készí­tette megint, de Rázsó és Turay is rosszul lettek. Június 15. szombat. Mára elállt a vihar, a kedélyek is lecsendesedtek, de azért mindenki szo­morú. Négy napja már, hogy hajót sem láttunk ... Június 16. vasárnap. Kezd már nagyon meleg lenni. A reggel 7 órai sorakozón panaszkodott is nagyon Berkessy „Jegenye”. Hja, ma haladtunk át az Egyenlítőn... Amerikai idő szerint pontosan 13 óra 51 perckor hosszú kürtjei adta tud­tunkra, hogy átléptünk az északi föld­tekéről a délire. Nagy élmény volt az egyenlítői ke­resztelő ünnepsége. A keresztelőt ün­nepi felvonulás előzte meg jelmezben, azután jött maga az aktus, majd a szórakozások, az ünnepi műsor. A ke­resztelői szertartást a hajóparancsnok személyesen végezte. Minden kereszte- lendőnek egy szőnyegre kellett letér­delnie, fejét ezalatt felülről szódavíz­8

Next

/
Thumbnails
Contents