Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története
zel leöntötték, a szájába pedig egy kanál fehér port tettek, s ezt le kellett nyelnie. Később kiderült, hogy a fehér por hol cukor, hol — só. Hogy ki mit kapott, azt mindenki szigorúan titkolta, hogy minél nagyobb legyen a zri. Csak abból lehetett sejteni valamit, hogy ki milyen ábrázatot vágott a fehér por lenyelése után. Mindenki azonnal megkapta a „keresztségben” az új nevet is, amit a „plébánia jegyzője” rögtön be is írt a keresztlevélbe. Nem tudtam mindegyik fiú nevét megjegyezni, megmondani senki sem akarta és így csak a következőket adhatom át az utókornak Siflis — Ba- léna, Berkessy — Fizitrdno, Bükovi — Delfino, Takács Józsi — Tinct, Turay Calamaro, Kohut — Storione. A keresztelő után jöttek a tréfás versenyek. Egy bakra fektetett rúd két végére például ráült egy-egy ember, s lassan előre kellett csúszniok, amíg el nem érték egymást. Ekkor mind a kettőnek egy-egy bokszlabda- féle dolgot kötöttek a kezére, s azzal kellett egymást leütni a rúdról. Ebben a mókában csak a két kapusunk vett részt, s bizony itt Culi (Siflis) hosz- szú karjaival kiütötte a helyéből Amsei Nácit. Ezután lóverseny következett, nagy falovakkal, s a fedélzetre rajzolt mezőnyben kocka vetés alapján lehetett előrejutni. Itt is megvoltak az akadályok, amelyeken el lehetett bukni. Ebben majdnem mindegyikünk részt vett, de sikere csak Furmannak volt. Vacsora után következett a nagy művészi műsor. Blanca Negri spanyol táncosnő nyitotta meg a műsort. Zongoraszám után a bécsi opera két tagja szenzációs ének, illetve táncszámokat adott elő. Az est fénypontja azonban Siflis volt, aki két számmal is szerepelt Gulliver hegedűszólójával és Melida keleti táncával, s nemcsak mi, de a szépszámú nemzetközi közönség is félholtra kacagta magát. A pezsgő úgy folyt, mint a Dunában a víz. Mindenkire hat üveg jutott, nem sajnálták, de hát itt a tengeren ez az Egyen- lítő-keresztelés a legnagyobb ünnep. Június 17. hétfő. Ma még mindig tart a muri. Délután volt a műsor slágerszáma, a kötélhúzás. A Ferencváros ellen egy vagy 25 főnyi válogatott legénység állt ki, mégis úgy elhúztuk a palikat, hogy majd belepottyantak a tengerbe. Június 18. kedd. Nehéz volt a felkelés és nagyon álmosan ment a tréning. Jót tett utána a fürdés a „strandon” és a masszázs. Az ebéd utáni kis alvás és a könnyű tréning azután egészen helyrehozta a társaságot. Este 10-kor szigorú lefekvés, mert már közeledünk a dél-amerikai parthoz. Június 19., szerda Délelőtt nagy sürgés-forgás a fedélzeten, mert ma már partot érünk. Déltájt feltűnik a part és fél 2-kor befutunk a Rio de Janeiró-i kikötőbe. Motoros csónakok raja veszi körül hajónkat, s egyszerre csak felzúg a parton: Éljen a Fradi! Lassan megy a kikötés, de végre partra léphetünk, hol ezernyi magyar élén már várt a magyar követ és hatalmas ünneplésben volt részünk. (Túralevelek, naplójegyzetek aapján.) AZ ELSŐ NAPOK A DÉL-AMERIKAI SZÁRAZFÖLDÖN Csütörtökön, 20-án érkeztünk meg a santosi kikötőbe, ahol — akárcsak Rióban — hatalmas küldöttség várt ránk. 9
