Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története
sát. Az egyik asztalnál megindul a römicsata, az újoncok namlizni kezdenek, s hogy én se maradjak tétlenül magam izenetet küldök a Ferencváros táborának és a magyar sportközönségnek. Ütünk programszerűen halad és minden a legnagyobb rendben megy. Bécs- ből pénteken este érkeztünk Milánóba, ahol bőségesen volt időnk arra, hogy megvacsorázzunk. Minden téren a legnagyobb előzékenységgel találkoztunk, a katonai parancsnok katonáival őriztette csomagjainkat, az állomásfőnök pedig külön kocsit bocsát rendelkezésünkre. Éjféltájban érkeztünk meg Genovába, ahol a hajóstársaság emberei vártak és vezették el szállásunkra. Kellemes fürdő után pompásan piheni az egész társaság és a reggeli után a kikötőbe mentünk. A beszállás előtti, formaságokat nagyon gyorsan elintéztük. Az orvosi vizsgálatot elengedték, hiszen futballistákról van szó. Így azután tíz óra tájban már elfoglaltuk helyünket a csodás hajón, amely a legteljesebb kényelmet nyújtja utasainak. Alig gyönyörködtünk ebben a tengeri csodában, amikor menetrend- szerű pontossággal 11 óra 30 perckor mozogni kezdett a Giulio Caesaré. Néhány magyar ember integetett felénk a partról, mi is kendőt lobogtattunk feléjük, de szemünk a távolba meredt s a kéklő hegyeken túl küldöttük üdvözletünket arra messze, kelet felé, ahonnan két nappal ezelőtt útrake1- tünk. Így merengtünk szótlanul a korlát méllett, nézzük a tenger végtelen vizét, amikor a harmadik osztály felől ismerős hangokat hallunk. Erős, komoly, mély férfihang zeng-bong a fülünkbe és az egyes hangokból a magyar Himnusz akkordjai tevődnek ösz- sze. Pillanatok alatt ott termünk valamennyien és zavartan csatlakozunk a 69 éves férfihez, aki a Himnuszt énekli. Később megismerkedtünk honfitársainkkal és ekkor tudtuk meg, hogy Buenos Airesbe utazik ez a kivándorló csoport és az argentin állami vasutaknál nyer alkalmazást. Még Genova környékének panorámájában gyönyörködtünk, amikor a fiúk fülének annyira kedves jelzés hangzott el. Pincérek jártak körül a hajón és a gong szava ebédre szólított. Étvágyban természetesen nem volt hiány. Ebéd után a csapat egyenruhaszerű, pompás szabású vászonruhájába öltözött, mely fölött nagyszerűen festett a zöld sapka. A hajó utasai meg-megfordultak a sétáló fiúk után és már alig van valaki, aki ne tudná, hogy a Ferencváros utazik a hajón. A sok remény, ami a szemekben csillog, a nagy várakozás amit az új világ csodái felé fordít a gyerekes kíváncsiság, mind csak külsőség. Belül még valamennyien otthon vagyunk és arra a nagy szeretetre gondolunk, amivel a mi közönségünk elbúcsúztatott bennünket. (Szigeti Imre úti levele a Giulia Caesaré fedélzetéről — június 8.) TÍZ NAP HAJÓÚT AZ ATLANTI-ÓCEÁNON Június 9. vasárnap. Barcelonában csak három órát tartózkodtunk, s délben hajónk ismét felszedte horgonyait, hogy most már le se eressze az amerikai partökig. Kissé megilletődött a társaság a nyílt tengerre érve s figyeltük ki lesz első. A váraíkozásnak megfelelően Rázsó Mucin jelentkeztek először a „bánat” jelei, de hamarosan követte őt Mari néni is, pedig ő nagyon fogadkozott, 7
