Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

sát. Az egyik asztalnál megindul a römicsata, az újoncok namlizni kezde­nek, s hogy én se maradjak tétlenül magam izenetet küldök a Ferencváros táborának és a magyar sportközönség­nek. Ütünk programszerűen halad és min­den a legnagyobb rendben megy. Bécs- ből pénteken este érkeztünk Milánóba, ahol bőségesen volt időnk arra, hogy megvacsorázzunk. Minden téren a leg­nagyobb előzékenységgel találkoztunk, a katonai parancsnok katonáival őriz­tette csomagjainkat, az állomásfőnök pedig külön kocsit bocsát rendelkezé­sünkre. Éjféltájban érkeztünk meg Ge­novába, ahol a hajóstársaság emberei vártak és vezették el szállásunkra. Kellemes fürdő után pompásan piheni az egész társaság és a reggeli után a kikötőbe mentünk. A beszállás előtti, formaságokat nagyon gyorsan elintéz­tük. Az orvosi vizsgálatot elengedték, hiszen futballistákról van szó. Így az­után tíz óra tájban már elfoglaltuk helyünket a csodás hajón, amely a legteljesebb kényelmet nyújtja utasai­nak. Alig gyönyörködtünk ebben a tengeri csodában, amikor menetrend- szerű pontossággal 11 óra 30 perckor mozogni kezdett a Giulio Caesaré. Né­hány magyar ember integetett felénk a partról, mi is kendőt lobogtattunk feléjük, de szemünk a távolba meredt s a kéklő hegyeken túl küldöttük üd­vözletünket arra messze, kelet felé, ahonnan két nappal ezelőtt útrake1- tünk. Így merengtünk szótlanul a kor­lát méllett, nézzük a tenger végtelen vizét, amikor a harmadik osztály felől ismerős hangokat hallunk. Erős, ko­moly, mély férfihang zeng-bong a fü­lünkbe és az egyes hangokból a ma­gyar Himnusz akkordjai tevődnek ösz- sze. Pillanatok alatt ott termünk vala­mennyien és zavartan csatlakozunk a 69 éves férfihez, aki a Himnuszt ének­li. Később megismerkedtünk honfitár­sainkkal és ekkor tudtuk meg, hogy Buenos Airesbe utazik ez a kivándorló csoport és az argentin állami vasutak­nál nyer alkalmazást. Még Genova kör­nyékének panorámájában gyönyörköd­tünk, amikor a fiúk fülének annyira kedves jelzés hangzott el. Pincérek jár­tak körül a hajón és a gong szava ebédre szólított. Étvágyban természe­tesen nem volt hiány. Ebéd után a csa­pat egyenruhaszerű, pompás szabású vászonruhájába öltözött, mely fölött nagyszerűen festett a zöld sapka. A hajó utasai meg-megfordultak a sétáló fiúk után és már alig van valaki, aki ne tudná, hogy a Ferencváros utazik a hajón. A sok remény, ami a szemek­ben csillog, a nagy várakozás amit az új világ csodái felé fordít a gyerekes kíváncsiság, mind csak külsőség. Belül még valamennyien otthon vagyunk és arra a nagy szeretetre gondolunk, ami­vel a mi közönségünk elbúcsúztatott bennünket. (Szigeti Imre úti levele a Giulia Caesaré fedélzetéről — június 8.) TÍZ NAP HAJÓÚT AZ ATLANTI-ÓCEÁNON Június 9. vasárnap. Barcelonában csak három órát tartóz­kodtunk, s délben hajónk ismét fel­szedte horgonyait, hogy most már le se eressze az amerikai partökig. Kissé megilletődött a társaság a nyílt ten­gerre érve s figyeltük ki lesz első. A váraíkozásnak megfelelően Rázsó Mucin jelentkeztek először a „bánat” jelei, de hamarosan követte őt Mari néni is, pedig ő nagyon fogadkozott, 7

Next

/
Thumbnails
Contents