Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

gyón jól esett a fiúknak, a búcsúzta­tók pedig lelkesen tárgyalták a szép gesztust, mert köztudomású, hogy Zwackékat a Hungáriához kötik már régóta a sportrajongás szálai. A pom­pás likőr íze megédesíti a búcsúzás ke­serű perceit. Obitz kínálgatja társait és mindannyian kortyintanak köszöntve a túrát, szerencsét utat kívánva. Az idő rohan, az indulás perce egy­re közelebb. A hozzátartozók serege még mindig nő, de feltűnő, hogy az MLSZ-nek egyetlen funkcionáriusát sem lehet látni. A PLASZ nevében Fodor dr. jött ki, de ott van Máriássy dr. a PLASZ szövetségi kapitánya, Mailinger Béla, az FTC alélnöke jele­nik meg a kocsiban, hogy hivatalosan is elbúcsúztassa a zöld-fehér együttest. Keresetlen szavakkal köti a csapat lel­kére, hogy a zöld-fehér színek és a magyar futball képviseletében méltó­sággal és igaz sportemberekhez mél­tóan viselkedjenek. Harsány éljen hang­zik az elnöki üdvözlés után s az élj ént a vonat mellett állók harsogó kiáltása visszhangozza. Az ablakon zöld-fehér zászlót nyújtanak fel s dörgő éljennel adnak a zászló átadói kifejezést ér­zelmeiknek. Ez a zászló ami a B tri­bün előtt, az úgynevezett Közép front­ján minden mérkőzésen ott lengett a nézőik feje felett, amely sok Ferenc­város diadalt látott. A Közép azt tart­ja, hogy ez a zászló a csapat kabalája s vele diadalt arat a Fradi Dél-Ame- rikában is. A kalauzok belefújnak a sípba. A vonat megindul és a kísérők serege harsányan éljenez. Mailinger Béla és a Ferencváros sok-sok híve, a hozzátartozók zászlócskákkal integet­nek, amíg a kanyarodó el nem zárja a szem elől az ablakokat, amelyekből az egyenruhás, zöldsapkás fiúk meghatot- tan, csillogó szemmel intenek vissza. Aztán elhelyezkedik mindenki. A te­kintet kirévedez az ablakon, végifut a ferencvárosi utakon, utcákon, amint a vonat elsuhan előttük. Kelenföldön pedig a kísérők utolsó csoportja is elbúcsúzik tőlük. Klement Sándor, Takács bácsi, Tóthné és Szed- lacsikné száll le a Nemzeti Sport mun­katársával együtt a vonatról s egy perc sem telik el, már gördülnek is a kerekek tovább. A pályaudvar népe kíváncsi szemel néz a zöld sapkákat és szájról szájra jár a szó: Most uta­zik a Ferencváros Dél-Ameri'kába! (Nemzeti Sport —1929. június 7.) Az eddig elmondottakhoz a késői krónikásnak csak két kiegészítő ma­gyarázata van. Az egyik, hogy azért írtak a dél-amerikaiakról több helyen úgy, hogy „világbajnokok” — mert ebben az időben az uruguayiak kétszer is megnyerték az olimpiai bajnoksá­got és ékkor ez — hivatalos VB hiá­nyában — a legmagasabb rangú világ­torna győzelmet jelentette. A másik érdekesség a B-közép zászlójának a sorsa. A zászlót a játékosok hazahoz­ták, de aláírásukkal díszítve, visszaad­ták a lelkes szurkolóknak, akik a por­tya dicső eredményeit ráhímeztették. Ezt a nevezetes zászlót az azóta eltelt évtizedek alatt mindig megőrizte va­lamelyik szurkoló, míg végül 1972-ben Virocze Andor sporttársunk egyesüle­tünknek adományozta, s jelenleg is az FTC archívumában van. ÚTBAN DÉL-AMERIKA FELÉ A Gdulio Caesaré vígan szeli a tengert. A fiúk már túl vannak az első percek csodálkozásán és lassanként minden csoport megtalálja a maga szórakozá­6

Next

/
Thumbnails
Contents