Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

ELMEGY A FRADI DÉL-AMERIKÁBA! A Ferencváros gyors tempóban bo­nyolította le mérkőzéseit és holnap reggel már vonatra ül, hogy elsőként reprezentálja a - magyar labdarúgást a világbajnokok hazájában. Erkölcsi és anyagi siker kivívását ambiconálja a kis imagyar expedíció, amelynek minden lépését nemcsak a hazájukból idegenbe szakadt dél-amerikai ma­gyarok tízezrei figyelik, hanem az itthoni sportszerető közönség százez­rei is. A külföld érdeklődése is a Fe­rencvárosra terelődik, mert a mieink után a labdarúgást művelő nemzetek kiváló csapataira is rákerül a sor, s mi büszkék lehetünk, ha bajnokcsapa­tunk, a Közép-európai Kupa győztese úgy fog szerepelni, hogy a közép-euró­pai futballt reprezentálva a világbaj­nokok méltó ellenfele lesz. Az indulástól étkezésig három teljes hét áll a Ferencváros rendelkezésére. Fáradságos a tengeti út, de elégséges, az idő. hogy a fáralamukat kipihen­jék és akklimatizálódjanak. Ferencvárosi fiúk! Jó utat, jó mun­kát! Váltsátok valóra azok reményeit, akik bennetek bíznak! Szerencsés utat! (A Tempó c. képes sportlápból — 1929. június 4.) CSAK ÖSSZETARTÁS, HARC ÉS JÓKEDÉLY! Zengjen, zúgjon a dal, harsogjon az induló a hosszú úton és ha a kék vizek másik partján eljön az óra, jó kedvvel, büszkén, magabízón nézzetek szembe az ellenféllel. Hosszú az út, de bármennyire nyúlik is a napok unal­ma, hátra ne nézzetek. Nincs mit ke­resni itt, ahonnan elindultatok, amíg le nem jár küldetést ék perce. Nincs szükségtek arra, hogy hátrafordulja­tok, mert tudnotok kell, hogy mögöt­tetek egy ország áll és sóhajokban küldi utánatok segítő buzdítását, éltető szeretetét, de győzelmet váró remény­ségét is. A búcsúcsók tüze az ölelés me­lege váljon duzzadó, lángoló akarattá a szívetekben és a nagy bizakodás, mely ott utazik veletek az egész ország sporttársadalmának szívéből sarjadva lobogó lelkesedéssel töltse el mind­nyájatokat. A feladat amelyre a Fe­rencváros színeiben vállalkoztatok, nagy és nehéz. Méltó azokhoz a szí­nekhez amelyeket viseltek, méltó a névhez, amelynek képviseletében Dél- Amerika földjén megjelentek. A zöld- féhér zászlót dicső elődeitek már meg­lengették a világ minden táján. Észak és dél, nyugat és kelet nyögte a franz- stadti legények szilaj erejének, harcos lelkének, művészi tudásának súlyát, s a világ nem egyszer el'bámujt már a ferencvárosiakon keresztül a magyar futball szépségein. A zászló most is a kezetekben, s ha kézbe vettétek, jól vigyázzatok reá, hogy magasan lobogjon, csüggedten alá ne bukjon. A magyar sportkultúra ha­jósai vagytok, akik új Kolumbuszként szálltok ki azokon a nevezetes parto­kon, ahol még nem ismerik a magyart, nem tudják mit tud a magyar futbal­lista. Ti lesztek az elsők, akik a piros- féhér-zöld zászlót a magyar sport ne­vében arra a földre tűzitek, tiétek az úttörők minden öröme és felelőssége. A nagy feladat egész férfiakat kíván és a férfi, aki erre a feladatra vállal­kozott, nem adhatja fel a harcot az utolsó állomásig. Tudjuk, tudástok cso­dás, akaratotok acélos, szívetek bátor, de a játék néha kegyetlen csúfot űz minden jó tulajdonsággal, a futball is­4

Next

/
Thumbnails
Contents